Otthon

Talán le kellene írni valami tanuságfélét, hogy ezt és ezt értettem meg, de nem. Nem történt több, mint jól éreztem magam, igazán jól. Megpuszilt a keresztfiam és hogyan? 

- Adsz egy puszit keresztmaminak? - Én kérdeztem. 

És adott, utána megint, pedig akkor már tényleg nem hittem benne, na jó, egy picit reménykedtem, ... hogy adni fog. Az apukája előtt is, amikor elmeséltük, már milyen okos. 

Tényleg az, motoron száguldozik vagy csak én látom úgy valami olyan szemüveggel, mint amit az anyák és a keresztmamik hordanak. Úgy vélem, az anyaság egyébként nem csak egy állapot, ami a gyerek megszületésével jár. Olyanok is tudnak anyák lenni, avagy ezt a szerepet felvállalni, akik sohasem szülnek gyermeket. A szerep miatt... valaki vagy olyan, vagy nem. Vagy azzá tud válni, minden megjátszás nélkül vagy nem és soha nem is lesz az. 

Az feltétlenül biztos, hogy az anyaszerep felvállalása némileg ösztönös, némileg tudatos folyamat. Bár talán anyává tényleg csak az válhat, aki megéli a folyamatot, hogy azzá váljon. Sőt biztosan. 

Lehet, ma este nem csinálok semmit, csak lefekszem és álmodozom J