Régen kevésbé éreztem, hogy gondjaim lennének a helyesírással. Magamhoz képest, most sokkal többször ellenőrzöm vissza, helyesen írom-e adott kifejezést és még így is néha becsúszik egy-egy hiba.
Amikor először eszembejutott ez a jelenség, akkor rögtön két megoldás is adódott magyarázatként. Butulok, hülyülök. A másik, a simogatóbb nyílván az, hogy gyakoribbak az olyan kifejezések, amelyeket régen nem használtam.
Aztán a barátnőm, Zsófi, előállt a netkorszakkal és valószínűleg neki lesz igaza. Amíg régen könyvekből vettük a helyesírási mintát, az volt előttünk, azt tanultuk, addig jelenleg mindent a netről nézünk. Egy szépirodalmi mű esetén biztosan megfizetnek egy korrektort, egy szakmai könyv esetén már nem áll fenn ugyanez, míg a neten végképp semmi nem kerül górcső alá. Tudtátok, hogy a górcső mikroszkópot jelent?
Tulajdonképp hátrány az a netes alkalmazás, ami összehasonlítja egy adott szó írási gyakorlatát, konkrét adatot mutatva arról, melyik változatot használták többen. Mi van akkor, ha egyre hülyébb a társadalom és egyszercsak azt látod majd ebben a programban, többen használják a "muszály"-t, mint a "muszáj"-t.
Akkor mi van, elhisszük? Inkább előveszem a szótárt:-), szótárat.
6 megjegyzés:
Meglátásom szerint (ami amúgy maga a megkérdőjelezhetetlen Igazság) a netkorszak legnagyobb hátulütője nem is a helyesírás elkorcsosulása. Sőt nem is vagyok hajlandó ezt elkocsosulásnak nevezni. Szerény véleményem szerint egy lassú nyelvújítás zajlik. Nem olyan radikális mint Kazinczy korában, de a "netkorszak" kitermeli a maga nyelvtanát és írásmódját. Tisztelettel kérek azonban mindenkit, hogy NE keverjük ezt össze az igénytelenséggel, mint a "nah" és a "vok" és a "sztem", mert ezek közül az első kettő sehol, a harmadik esetleg SMS keretek között megállja a helyét. De a rövidítés vagy az online jelenlét nem lehet mentség a nyelv igénytelen használatára, Ne basszuk seggbe anyáink nyelvét, kérem szeretettel - mondanám, ha jófej, laza tanár lennék. Mint ahogy nem vagyok az. De azért mondom.
Hanem gondoltam az előbbiek alatt arra, hogy például jómagam is magától értetődő természetességgel keverte az "online" szót a szövegbe, és használunk száz és száz újkeletű ÉS idegen szót a mindennapjaink során. Aminek helye is van ott. Erre gondolok, amikor lassű nyelvújítást mondtam.
Még egyszer, az igénytelen rövidítések 17 éves korig viccesek, utána sokkal inkább ijesztőek.
És akkor a netkorszak -szerintem- komolyabb veszélye, hogy nem tudjuk helyén kezelni a dolgokat. Mivel pillnatnyilag minden (MINDEN) ami kell, fellelhető webes felületen - tegyük akezünk a szívünkre, mikor nyitottunk ki utoljára nyomtatott lexikont a Google és/vagy a Wikipedia helyett? Ugyebár. Helyben volnánk. Pont a Wikipedia fáj nekem. Kétes hozzáértésű szerkesztők szerkesztik, kétes tudású olvasók lektorálják. Elvben elegendő kontroll alatt van, hogy hiteltelen információk ne jelnhessenek meg rajta. És dehogynem. Nincs az az emberi erőforrás (illetve van, de e percben épp rizst termel), aki egy folyamatos kontroll alatt bírná vagy szándékozná ezt a tudásmennyiséget tartani. Addig viszont nem szabad abba a hibába esni, hogy feltétel nélkül jelöljük forrásnak, alkalmazzuk azt amit itt, vagy az interneten máshol megtalálunk. Akár blogokban. Pillanatnyilag és szerintem még igen sokáig főleg a weben kötelező lesz az a Gutenberg-galaxisból származó axióma, hogy információt akkor hiszünk el, ha több, egymástól FÜGGETLEN forrásból meg tudnk győződni annak valóságtartalmáról. Jelzem, a Wikipedián olvastam című blogbejegyzések, majd az előző blogra hivatkozó blogok sem érnek, értelemszerűen. Tetszenek érteni? Eláraszt minket az információ, aminek a töredéke értékes és fontos. De mi mégis küzdünk, hogy minél többet fogadjunk be. Holott talán felesleges, de biztosan esélytelen. Félelemetes.
Amúgy ha egy megfelelően hosszú időn keresztül többen használják a "muszáj" formát a "muszály" formánál, akkor egyszerűen az lesz a helyes. Mint ahogy a lábtyű helyett is MÁR zoknit mondunk, bezzeg a kesztyű túlélte (kis módosulással a kéztyű helyett persze).
És tudtam, hogy a górcső mikroszkópot jelent.
De például nem értem, miért cserélte le a fülbevaló a fülönfüggőt. Hiszen két külön típus. Nos, mert lusták vagyunk, azért. Egyszerűsítünk ahol lehet.
És csak az öröm végett :
Mindig is budár lurkó voltam anyám szerint, pedig a papajkákat mindig kihajtottam a tarlóra miután a mucit és a pusit megetettem. Durcás is voltam! Miért mindig én?!
"Hajnalban – miután lekecmeregtem a sezlonyról - a hambiton a zsétárt mindig lelöktem, amikor ott öltöztem fel. A meleg masina rúlájából kutáccsal kivettem a dorkóm, és én abba is kapcát tettem. Erre azért volt szükség, hogy ne kelljen hozzám kihívni az inspekciót, ne kelljen anyámnak a mavarttal a patikába menni. A kredencből még kivettem egy lajbit, a nadrágomat stumpaglival a derekamra köttem, búcsúpillantást küldtem a fejelemnek, melyen még a pendelyem is őrizte testem melegét. A reggeli egy findzsa tej volt, és indulás!
Elég trangasz és buzros lehettem, de magammal vittem szép ridiküröm is a bukszámmal. A galyárisom nem vittem. Tarlóra nem kell! – ezt is anyámtól tudom, mert sokszor mondogatta.
Az első londinától még visszanéztem a házra, láttam, hogy anyám a firhangot elhúzva int búcsút. Még kiáltotta: -Macsánka lesz délre!
Örömömben büssenget vetettem, mert a kolompér a kedvencem."
Bár a meglátásoddal talán csak 20 %-ban, ha egyetértek (kissé 1984....) mégis azt mondom, hogy köszönöm...
Hiszen általad, még leheőségem lesz egyszer úgymond "kvázi-helyesírni"... hiszen ha sokáig írok a netre... mondjuk blogot, mert ugye, muszáj, akkor majd csak fel fogja a sok olvasóm, h bizony épp nyelvújítunk és ez így helyes...
Nektek már minden mindegy, bzmg. Burghonya meg muszály, mi?
Hofi mesélte az amerikás magyarokról, amikor megkérdezték tőle, hogyan írják helyesen, "törülköző" vagy "türülköző"? Erre visszakérdezett, mennyi van meg belőle ? "Th ..."
Illetve persze "what is this kerek?" "Zsemle te barom ..."
Ennyit az írásmódokról. Én köszönöm, segíthetek még valamiben? Akkor megenged két kérdést ... ja ez nem az.
Többek között ezért nem hiszem, hogy aki idegen környezetben neveli a gyerekét, az igazi magyar gyereket nevel. Tudom, nem ezt mondtad, de nekem meg ez jut eszembe. Sokan egymás között is angolul beszélnek, nyílván felejtenek, még akkor is, ha nagy naívan azt gondoljuk, az anyanyelvet nem felejthetjük el.
Lásd csak milyen gondot okoz a helyesírás még úgy is, hogy mindennap használjuk. Mi lenne, ha még ez sem lenne?
Megjegyzés küldése