Nagyon furát álmodtam. Spanyolországban voltam több volt munkatársammal és barátommal. Szakítottunk. Aztán hiába kerestem, nem volt már sehol. Elhagyott, mert elhagytam vagy elküldtem, nem tudom.
Állítólag alapesetben nem kell fájó döntéseket hozni. Ha jól csinálod, eljut oda egy kapcsolat, legyen az párkapcsolat vagy barát vagy bármi más, hogy magától megtörténnek a dolgok.
Én félek a bizonytalanságtól. Tudom, hogy éppen azt kellene megtanulni, mindig minden bizonytalan, de ha valami nem jó, akkor inkább változtatok, mint várok.
Mert közben kialakul a kötődés, a szeretet és egyre nehezebb leszállni a körhintáról.
Nehéz berögzött sémákat újratanulni. Ha egyszer régen felvállaltad példának okáért, hogy segítesz feloldani valamit, ami a másik életében rossz volt és csak részleges eredményt értél el, akkor ő hiába mondja, hogy többet segítettél, mint bárki más, neked mégis kudarc lesz. Megtanulod kerülni ezt a kudarcot, megtanulod feladni a harcot és eldöntöd, nem hiányzik, még akkor is, ha ennek árán elveszítesz más dolgokat, ami jó volt.
Változtatni, változni nehézkes állapot. Különösen oly módon, hogy a saját berögzült dolgaimon sem tudok, nemhogy egy másik emberén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése