Piroska és a farkas

Előfordul velem, hogy sajnálok kimaradt dolgokat. Például nagypapa tudását sajnálom, mert gyerek voltam és csak most áll össze a kép, hogy nem mindig ugyanazt termelték a földeken. De hogy mit lehet egymás után vagy két évenként, hogy melyik terménynek (azt hiszem, így nevezik) mi az igénye, azt nem tudom.

Nem is baj, mert nem lesz soha földem, ahol termelek dolgokat. Például egy búzatáblám, kukoricaföldem, napraforgó táblám vagy az, ami. Most jövök rá, hogy tábla és föld valamilyen mértékegységet, négyzetmétert jelöl, amikor ezeket leírom, de csak találgatok. Ne szóljál be, a hektár megvan, de ha nem vagyok benne biztos, még mindig megnyomhatom a segítség gombot a V.I.P. telefonomon:-)

Ugyanakkor saját kis kertem még lehet és azt hiszem ott sem mindegy, hogy paradicsomot vagy salátát ültetek a krumpli után. Krumpli és nem burgonya akkor is, ha most lenézel:-)

Kiejtem azt a számon, hogy burgonya és frászt kapok magamtól. Inkább vagyok akkor paraszt. Dehát parasztnak sem vagyok jó, mert soha nem tettek oda, hogy csináljam, mert nem erre szántak, hanem diplomásnak.

Valamiért mégis tisztelem ezt a tudást. Talán azért, mert nagypapa, bár a szó hagyományos értelmében paraszt volt (földművelő, mezőgazdasági vagy ahogy érted), mindig egy egyetemi professzor stílusában oktatott.

Sajnálom, hogy amikor már nagyon beteg volt, azt hallucinálta hatéves vagyok. Álltam mellette a kemény 14 évemmel és sérelmeztem ezt a dolgot.

Sajnálom, hogy nem emlékszem mit dumáltunk folyton, mert nagypapán lógtam nyáron, amikor anyámék egy kis szabira vágytak. Sokat voltam vele, arra emlékszem. De hogy mit dumáltunk?....

Tudod, a pszichológia sokszor túlfut dolgokon. Meséld el a "Piroska és a farkas"-t, megmondom milyen kislány voltál nagypapa ölében.

Meg kellene írnom a saját variációm, csak félek persze, mert tudom, milyen értelmezési szinteket képez bennem a saját írásom. A hipnózist is csak a legbátrabbaknak ajánlom.