A nők játszanak, árucikket játszanak. Sokszor teszik ezt, hogy érdekesek, feltűnőek maradjanak. Szépséget, mozdulatokat árulnak. Néhol egy kis odafigyelést. Mindezért hálából könnyebb az élet. A hazugság éppen addig tart, amíg a másik fél belemegy a játékba, de két ügyes játékos már nem olyan könnyen bánik el egymással. Igaz, olykor talán még izgatóbb, még szórakoztatóbb az egész ezáltal. Legyen az férfi és nő, vagy nő és nő közötti.
Hol húzzuk meg a határokat? Honnan kezdődik az affektáló pina, a beképzelt, az önmagától elszált, az élményhajhász? Azt hiszem, a határokat a közeg szabja, amíg szórakoztató, amíg van közönsége, addig lehet, addig jót nevetünk az egészen. Ha játszik az ember, együtt nevet a többiekkel saját magán.
Játszani kell, mert mesék által színesebb a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése