Elmebaj, totál elmebaj!

Áhhh, ma tényleg kiborúlt a bili. Az hagyján, hogy a pszichó egyetemen valahogy úgy vannak a diplomáddal, hogy ha tudod kezelni az elmebeteg tanáraid, akkor eljuthatsz eddig, de Pali bácsi a végső biztosítékot is kiveri. Mondom, mindegy, mennyit tudsz, kezelni kell! Nemhiába retteg tőle a jónép, én is áttoltam két vizsgámat előző félévről. Na nem azért, mert Pali olyan szörnyeteg, hanem mert elmebeteg. Csak az számít, milyen napja van.

Ma nem nyomta magát tele xanax-szal, így szar napja volt. Gondolom a függőség is betett, de ami az igazi top, hogy kikérték ellene az etikai bizottságot, ugyanis képes volt sorozatosan megvágni három embert és nem mehettek emiatt államvizsgázni, egy kib.szott két kredites tantárgy miatt. Mindegy. Éreztem én, hogy nem lesz jóvége, mert fel van cseszve az agya, és egy kicsit szidtam is magam, hogy utoljára maradtam, a bizottságos rész után, de két olyan tételem volt, amit oda-vissza tudtam. Tulajdonképp az egész anyagot jól tudtam, mondom, nem lehet baj, és tudod, már akkor kiült az arcomra a mosoly, amikor leültem kidolgozni a tételeket. A tuti ötös tételeket.

Na el is kezdem mondani az elsőt olyan húsz percig, mert biztos, ami biztos, Pali adott tételenként egy A3-as oldalt és én szépen tele is írtam mindkettőt. Jó, belekérdez baszki az anyag két teljesen más részébe, mondd, ami eszedbe jut. Akkor már nagyon odavoltam, mert ezt is tudtam séróból. Oké, térjünk át a következőre. Elveszi a lapomat, ezt fejből mondja. Nem volt semmi baj, én írtam, nem puskáztam. Mondjuk az igaz, az egyik kísérletnél nem jutott eszembe a két kísérletvezető, na erre ráült. Hogy hívják őket? Nem tudom. Akkor ez egyes. Éreztem, hogy kezd felmenni bennem a pumpa, mondom, na ne már, hiszen minden mást tudtam. Jó, mondja előről. Kezdem újra és eljutunk az ominózus kérdésig. Hogy hívták őket? Mondom, nem jut eszembe továbbra sem.

Jó, akkor mondja a Sch...-Siegel(asszem) kísérletet, mondom, ez ugyanaz, csak nem tudom a kíséletvezetők nevét. (Hogy miért nem tudom még mindig, azt is elmondom mindjárt). Akkor mondja újra! Elmondom. Ez így nem elég, ezt a kísérletet sokkal jobban kell tudni, meg kell ismételni a vizsgát, elégtelen.

Köpni-nyelni nem tudtam. Elhagyom a termet, rágyújtok, előtúrom a jegyzetem, nézem a kísérletet. Baszki, mindent elmondtam. Na várom Palit és gondolkodom, hogy fogalmazzam meg kedvesen, ugyan már mi a fszom nem volt elég jó, ha már meg kell ismételnem, hadd tudjam.

Vissza is jön. Nagy kedvesen felpattanok a padról, Pali bácsi, itt van a jegyzet és én úgy látom, mindent elmondtam, ezek szerint valamiért nem jó a jegyzet, meg tudná nézni kérem, miért lett elégtelen a feleletem.

Pali nézi a jegyzetet: „Hát nem mondta el a kísérletvezetők nevét”. Mondom, jó-jó...de nem folytathatom, mert Pali elrohan a jegyzetemmel, mondom, jövök én is, egy pillanat, kapom fel a táskám, szaladok utána, hátha végre megkapom az óminózus választ. Belépve az épületbe már csak annyit látok, hogy Pali beviharzik az államvizsgára, oda nyílván nem megyek utána, persze a jegyzetemmel a kezében. Hirtelen megfordul a fejemben, vajon elfelejtette két lépés alatt, hogy feltettem egy kérdést? Leülök, várok.

Végigvártam két államvizsgázót, Pali csak nem jön.

Eljöttem. Megfutamodott, mint egy gyík, pedig csak annyit kértem, indokolja, ugyan miért elégtelen? Esküszöm, hülyét kapok. Ilyet, úgy tudom, az orvosin szokás, hogy egy kurva név miatt mehetsz újra. Én tényleg nem vagyok annak a pártján, hogy minden hülye kapjon diplomát, de azért ez durva. Nem baj, jövök újra, ha már ennyiszer látni akar, viszont úgy döntöttem, ha megint megvág, kikérem az etikai bizottságot, nem én leszek az első és nem is az utolsó, mert görényhez méltó módon, akkor bezzeg nem ilyen nagyfiú, amikor más is látja, mi folyik Pali házatáján. És ha így folytatja, a xanax-ról is letehet egy időre, mert nyílván kolléga előtt nem ér benyomni magad, csak a hülye diák előtt, aki azért már szintén látja, hogy mivel éli túl az egyetem pszichiátere. Szánalmas! Még jó, hogy a motívációból és az érzelemből vizsgáztam, így tudományos alapokra tudom helyezni azirányú motívációmat, hogy Pali érzelmi labilitását helyrerázzam. Nyílván, nem én nyernék, mert rutinja és hírneve már van. Mindazonáltal nem teljesen értem, hogyan taníthat pszichológiát egy erősen addiktív elmeroggyant, akinek a kényszerzubbony ránézésre kijár. Arról ne is beszéljünk, hogy mi a fosra használta azt a 150-250 óra önismeretet, amit meg kellett csinálnia. Áhhhhh, csak felbssssz az egész...:-(

Most már akkor látod, hogy lesz dilis minden pszichológus már a kezdetek kezdetén. Papíros bolond, csak még büszke is rá, mert kemény küzdelem vezetett addig, hogy kitehesse a falra:-)

Gyík-Pali miatt van, hogy én is megőrülök lassan:-)