Jah, bőgés még nem volt. Na megyek is, hátha sikerül, az segíteni szokott. Csak hát nem tudok, pedig jó lenne, levezetném a haragom.
2009. június 11., csütörtök
Ma sem jobb
Nem sikerült kifeküdni a tegnapi kis élmény okozta mélydepressziót. Hiába zabbantottam fel a fél hűtőt és csokikák tömkelegét, hiába bámultam órákon át valami történelmi filmet és aludtam rá tizenkét órát. Hiába, hiába, hiába. Most megint csak a - Tökmindegy minden - fázisában vagyok. A franc....
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Nem tudom milyen lelkulet kell ahhoz hogy a harag ilyen melyen restrukturalja az embert.Kibukni azert mert valaki masnak van valami problemaja a vilaggal,es te epp az utjaba voltal,es erintett a dolog,...egy kis decentralizacio...eddig uvegburaba eltel? Mindegy,sokan vannak igy.
Nem! Az esztétikai szükséglet-szintemre szart vagy hogy másképp fogalmazzak hiányzik a copingomból a helyzet feletti kontroll:-)
És én szeretem az üvegbúrát, gyakorlatilag ki sem jövök alóla, amíg nem érzem úgy, hogy felkészültem. Amúgy meg tudom-tudom: C'est la vie.
Amúgy meg, egy leendő pszichológusnak talán mondhatom, szó sincs restruktuálásról. Akkor most meg is eszem egy csípős paprikát Csernus-doktor:-)))
Amúgy meg....
:-)))))
Jah, lehet, hogy te akkor most nem értettél semmit?:-)))
Mindegy, a te döntésed volt.
Megjegyzés küldése