Kisbolt

Olyan egy-másfél éve nyitották a sarkon, azóta ott a helyem, ha bármi kell, mert sok tekintetben olcsóbb, mint a CBA és rendesek nagyon a tulajok. Azok a típusú emberek, akiket mindig is tiszteltem, akár azt is mondhatnám ember-típusban ez az én-ideálom. Nem biztos, hogy pontosan meg tudom fogalmazni, mit értek ezalatt, de vannak azok az emberek, akikről látod, hogy intelligens. Látod, hogy elért már valamit és mégis, nem néz le téged, tisztelettel bánik az utolsó hajléktalannal is, valamiért felemel. Talán az ellenpéldából jobban lejön a típus, az ellenpélda pedig az - igazából senki vagyok, de nagyzolok – kategória.

Vannak nagyon gazdag, sikeres emberek is, akik meg tudják tenni, hogy jók, igazán azok. És ott jön le a dolog nagyon, amikor tisztelettel bánik a pincérrel, a takarítóval, a bolti eladóval, mert ezek csak szerepek és miért is rúgnék olyanba, aki kevesebb nálam, miért tapossam el?

Szerintem ez borzasztóan nehéz. Amióta megy a kisbolt, márpedig dübörög mostanában, na nem a gazdaság, nagyon ritkán vannak bent. Gondolom elindították, aztán megy magától. Felvettek több alkalmazottat, rendesek azok is, csak egy vicces kislány van a gárdában, aki úgy bánik veled, mintha most szállt volna le az aranyhitóról. Na őt nem bírom. Nem arról van szó, hogy alázat, de ha én szépen bánok vele, akkor hogy meri megengedni magának, hogy neki álljon feljebb?

A múltkor, képzeld el, megpróbált átverni a palánkon. Na nem engem, hanem a tulajokat és akkor szóltam is, hogy ha-hó, ha-hó. A számítógépes rendszerekben az a fasza, hogy minden törölhető és ha nem ad blokkot, akkor volt, nincs, hiába behúzta a gépbe. Nem ahhoz ragaszkodom, hogy minden kerüljön be a pénztárgépbe, mert nem vagyok apeh-ellenőr, meg nem is érdekel az egész, de tudom, hogy mennek ezek a dolgok, mert láttam már ilyet, leírjuk veszteségnek, mert konkrétan, épp az a tojás vagy üveg bor tört el, ami a te kosaradba került, a rendszerben nincs, mert nincs és ki kérdőjelezné meg, hogy így volt? Nem bírom a lopást, meg amúgy is visszaüt szerintem, de ez már az én hülyeségem. Amit kapsz, azt visszaadod, amit adsz, azt visszakapod.

Szóval, szóltam neki akkor, hogy ha-hó, ha-hó. Nem tetszett, nagyon nem. Jó, konkrétan undorító volt, amit csináltam, mert állt mögöttem a sor, mondtam, csak nyugodtan, megvárom, de nem, neki akkor kellett bebizonyítania mindenki előtt, hogy megpróbált átverni és nekem volt kellemetlen, ahogy megszégyenítette magát. Pszicho-terror. Azt már megtanultam módszertanból, hogy nem előre szólunk, szépen ki kell várni, hogy nyerési pozícióba kerüljön. Akkor szólsz, amikor már elhiszi, hogy átbaszott. Ha tisztességes volt és tegyük fel, az volt, akkor elnézést kér, megcsinálja újra, ez előfordul. Kicsit zavarban van, de nem hiszi el magáról, hogy lopott, mert tudja, hogy nem lopott. Nem esik szét darabjaira. Ha lopott, na akkor állsz félórát és várod, hogy ebből mi lesz, persze tolod alá az „én kérek elnézést”, amikor immár harmadjára ront, mert képtelen a feladatra koncentrálni, hiszen csak arra tud, hogy ezt most mindenki látja. Elrontja újra, újra és újra. Magának csinálja igazából.

Ennyi. Tudom, szemét vagyok, de akkor is, ez sokkal korrektebb rendezése a dolgoknak, mint hogy nekiálljak, te hogy képzeled ezt? Egy évfolyamtársam legjobb idevágó tanítása: „Iza, ne akarj mindig a legjobb ötlettel előállni, ne akarj mindig az első sorban lenni. Meg kell adni a többieknek az esélyt, hogy hibázzanak. Így is lehet nyerni.” És igaza volt.

Na vágtatok be a boltba, nagy vidáman, ma is. Hülyepicsa (bocs), az ajtóban dohányzik. Persze, én köszönök előre, nyílván, nem is várok mást, ezt letudtam. Mondjuk ezen az ajtóban dohányoznak az alkalmazottak – jeleneten mindig ledöbbenek egy kicsit, de ez már tényleg az én butaságom.

Igen ám, de a pultnál ugyanaz a csaj, kedvesen köszön rám. Bassztikuli! Tisztára megzavarodom és felteszem a hülye kérdést: „Ti ikrek vagytok?” Ha tudnék még pirulni, most hót vörös lennékJ, de azért azt felfogom, hogy most tényleg már tutira elkönyvel holmi idiótának, hát persze, hogy azok.

Igen, hülye kérdésre hülye válasz, már csak remélem, hogy Hülyepicsa volt a pultban a pszicho-terror jelenetnél és nem a tesója. Lassan kivánszorgok a boltból, ma megint hülyét csináltam magamból, nem először és nem utoljára, ám azt is megtanultam, hogy amit én tudok, ők nem biztos, hogy tudják. Amit én gondolok, nem biztos, hogy gondolják, szóval csak hagytam az egészet és nem keltettem magamban bűntudatot, de az elmélet igazolása ilyenmód elmarad.:-)