Nem lett valami fényes, belátom, de én attól még szerethetem, mert az enyém.
Csak hidd el! Csak hittel!
Félelem az egyedülléttől, a magánytól
Félelem, hogy nem tartozom senkihez
hogy értem már, soha már
nem jön ő, a nagy ő.
Csak hidd el! - súgja fülembe valami...
titkos gondolat lehet,
vagy anyám szavai ezek?
Aki neked van rendelve, azt el sem kerülheted.
És hogy válasszak? Ki az, mondd?!
Az első fennakadásnál hagyjam ott?
Időt kell adni az "igen"-nek.
Talán harcolni kellene vagy elengedni.
Nem tudom. Nem értem, hogyan és meddig vagyunk valaki mellett.
Meddig rendel oda az ég.
Miért kell továbbmenni vagy miért kell maradni még?
Azt mondták nekem egyszer:
Egyszercsak túlszenvedi magát az ember.
Igaz, azt nem mondták, utána mi várható...
Élsz vagy belehalsz, ez várható.
És a döntést mi segíti elő, vagy mi könnyíti meg?
Élni, meghalni, ugyanegy.
Ha eldöntöd, hogy élsz és valakit szeretsz,
és tényleg elhiszed, hogy tiszta szívből teszed ezt,
akkor fájdalmat okoz neked
egyszer, biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése