V. ajándékai mindig kiborítanak valahogyan. Rólam szólnak és ő is tudja, hogy rólam szólnak. Ezért a tavalyi ajándékát fél év után sikerült elővennem. Hogy miért pont most, azt nem értem. Tulajdonképpen nem készültem önvizsgálatra és arra sem, hogy utazást teszek a lelkemben. Egyszerűen olvasnivalót kerestem és több napon keresztül készültem rá, hogy nekikezdek. Tudod, az a lassú megfontolt felkészülés a dolgokra, amikor először csak odateszed az asztalra, barátkozol a könyvvel, aztán két nap múlva eszedbe jut a metrón, jó lett volna betenni, de helyette valami gyenge, ingyenes információáradattal beéred.
Estére már nagyon vártam, hogy leüljek és olvassak. Olvassak, az olvasás szeretetéért.
Eddig tartott, le kellett tennem. Sokkol. Eszembe jut az a féléves mondat, hogy "Azért kapod ezt a könyvet, mert amikor olvastam, rád emlékeztetett." Az író határon túli magyar.
Elovasom a borítót, idézek: " Egy és ugyanazon nyelv. És mégsem egy. Üvegfal. Más-más kultúra. Életérzés. Lelkület. Itt mások a férfiak, és mások a nők. Ott az emberek azt mondják egymásnak, amit gondolnak. Mert egymáson kívül másuk sincs."
Első oldal: "A tevést köszönöm neked. A cselekvés kényszerét, azt! Csinálni, csinálni! Erről szól az életed."
Ötödik oldal: "- Ma megkaptam a magyar állampolgárságot - felelt Klára.
- Hát látod, ez egy ilyen ország! ... Minek jöttél ide?"
Letettem a könyvet, azt hiszem, félelemből. Utoljára Satre volt olyan hatással rám, hogy félni kezdtem, már ami a szépirodalmat illeti. Felhívtam, akitől kaptam. Gondoltam, elmesélem, milyen fura véletlen, hogy pont most vettem elő a könyvet, pont most. Nem hiszek a véletlenekben, mert minden mindig összeillik, minden apró mozaik, ha egy kicsit is figyelsz. Tudtam, hogy nem fogja felvenni. Sohasem veszi fel és én mindig megvárom, amíg hangpostára futok, mindig. Valahogy reménykedem, nem értem, miért, hiszen tudom, már amikor felveszem a kagylót, mi fog történni. Mégis megpróbálom, hátha most másként lesz. Hátha azonnal, rögtön el tudom mondani, a pillanat hevében és nem akkor, amikor már átgondoltam, lecsendesedett bennem, amikor visszahív.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése