Mit tennél meg a szerelemért?

Úgy érted, ha egyszer igazán szerethetnék? Azt hiszem, nem tudom, milyen az. Úgy értem, volt már rá példa, hogy igazán közel engedtem valakit és ilyenkor törvényszerű a sérelem. Egyszerűen túl érzékennyé válsz a másik rezgéseire. Tudod, félszavakból...aztán, nem olyan könnyű újra nekivágni, őszintén. Lehet menekülni, nem arra gondolok, szinte mindenki elköveti ezt a bocsánatos bűnt. Később persze vádoljuk magunkat a hazugság miatt, vagy éppen elhisszük a hazugságot, attól függ, milyen erős a túlélési vágy. Egyedül kevés ember bírja el a terhet, a magányt. Saját magaddal kerülsz szembe, a légvárak összeomolnak és ott állsz egyedül, teljesen egyedül, hiába van körülötted az a sok ember. Nem hiszel az élet erejében és már az imában sem hiszel, hogy egyszercsak minden jóra fordul. Valahogy így van, amikor az ember tükörbe néz. Nem azt mondom, hogy ez baj, a hazugság, a menekülés, legalább addig nem kell szenvedni, és sokszor jobb a könnyebb út. Aztán meg az is lehet, hogy hiábavaló a sok szenvedés, nem oldunk meg semmit. A múlton rágódva elmennek mellettünk a percek és ha valami biztos, akkor az az, hogy ettől nem lesz jobb.

Szeretni nagyon nehéz. Állandó teher. Állandó felelősség azért, hogy mit mondasz, mit teszel. Néha előkerül egy-egy kényszeres gondolat, amikor megbántok valakit, akit nagyon szeretek. Mi van, ha nincs tovább, ha visszafordíthatatlan lesz ez a hiba? Mi van, ha nem tudjuk megbeszélni? Amíg él az ember, addig él a kapcsolat, akárhogyan is lett vége, akármilyen erős is a fájdalom. Amikor valaki meghal, akkor képtelen vagy megbocsátani, hogy hogy lehettél ennyire felelőtlen.

Mit tennék meg a szerelemért? Erre az lenne a jó válasz, hogy talán meg is halnék. De ez végtelenül önző dolog, még akkor is, ha alapvetően nem tehetsz róla. A másik tovább él a tudattal, amit magad után hagytál. Azt hiszem, ha igazán szeretnék, képes lennék meghalni a másik emberért. Nem magam miatt, nem a saját érzéseim miatt és nem is az általa okozott dolgok miatt, hiszen ekkor még mindig csak és kizárólag önzőség.

Ha igazán szeretsz valakit, akkor képes vagy választani a saját életed és az ő élete között. Képes vagy eldönteni, ki éljen tovább, ha úgy hozza a sors. Ha igazán szeretsz, akkor ez nem is kérdés.