Jobb lenne talán kicsit jobban félni és ténylegesen valamilyen okos megállapodást kötni Istennel. Ha vigyázol rám, vigyázok rád, magamban őrizlek és ha ott vagy, nem fér be a múlt gyűlölete, az emlékek törlése, a megszabadulási vágy attól, ami vagyok, amit elrontottam.
A felelőtlenség onnan kezdődik, hogy nem tanulunk a hibáinkból. Amikor a halál közelébe kerülsz, tudod, hogy vége van. Gyakorlatilag mindegy, hogy más dönt erről, nevezzük őt Istennek, vagy te döntöd el. Isten bennünk létezik. A halál nem tudatos folyamat, az öngyilkosság az. A szívével nem gondolkodik az ember, talán nem is fogja fel, hogy összetört és meghalni készül.
Ha látnánk előre a sorsunk, mindent másként tennénk – gondolhatnánk, de ez korántsem biztos, hogy igaz. Ami összetört, azt nem lehet újra összerakni, összeragasztani és mindent előről kezdeni. Nem így működünk. Amit tehetünk, hogy kerüljük a bántást és a megbántódást. Jobban vigyázunk a másikra és magunkra, aztán vagy begyógyul vagy nem.
2 megjegyzés:
egyszer (3 éve) egy könyvet akartam írni, azzal a címmel: Deals With God - tartunk egy "ötletbörzét"?
Ezek szerint jártál már a pokolban (átvitt értelemben) és feljöttél. Ha képes vagy alázattal írni, akkor hallgatlak. A hatásvadászatot, ha nem haragszol, hagyjuk ki. Nem te lennél az első, aki azt hiszi, erősebb lett és ez feljogosítja, hogy reklámozza a tapasztalatait. DE meddig?
Személy szerint sokkal mélyebben hiszek, mint hogy marketing eszközként használnám ezt valaha is.
Megjegyzés küldése