A tökkel ütött lány és a béka meséje

Élt egyszer valahol messziföldön egy tökkel ütött lány. Egy darabig még tisztában volt azzal, hogy ez a tök hogy kerülhetett a fejére, aztán elfelejtette. De úgy elfelejtette, hogy a tök teljesen rágyógyult a fejére. Az emberek néha mosolyogtak rajta, néha nem tartották normálisnak, de ő remekül elvolt ezzel a szereppel. Egy idő után már nem is zavarta, hogy a körülötte lévő világ mit gondol, helyeslik-e, hogy az a tök ott van a fején. Különképpen, hogy a tök, mint egy jó kalap védte esővel, tűző nappal, széllel szemben. Tudta jól, hogy a dolgok nem véletlenül történnek, így ha már így esett, semmi baj sincsen, majd ő lesz az egyetlen tökkel ütött lány széles e vidéken.

Csak hát valahogy a tökkel ütött fiú nem jött szembe. Nem nagy baj, vígasztalta magát, talán nincs is párom, de majd jól elleszek, teremtek egyet. Épp mikor ezen gondolkodott hevesen, egy kis béka követni kezdte. Azt brekegte, mennyire tetszik neki a lány, mennyire tudná szeretni őt.

Nincsenek véletlenek. A lánynak éppen erre volt szüksége, így elhatározta, hogy a mesék azért vannak, hogy tanuljunk belőle. Emlékezett is egy mesére, valami békakirályfiról szólt a mese. Arra gondolt, talán itt az ő királyfija, csak el van átkozva szegény, ha eleget simogatja, királyfi lesz.

De megcsókolni nem tudta mégsem. Sokat volt a kisbékával és néha már-már egészen úgy tűnt, királyfi lesz. De valahogy mégsem, mégsem volt ez igazi dolog.

- Nincs mit tenni, gondolta a tökkel ütött lány. Meg kell csókolnom a békát, hátha igaz a mese.

Na persze küzdött erősen, egy békát megcsókolni mégiscsak nehéz, különösképpen, mert nem szerette a békákat. Nyálkásak voltak neki, túlságosan.

- Nincs mit tenni, először megszeretem, aztán megcsókolom - mondogatta magának.

Így is tett. Addig hordozgatta a parton a békát, amíg az elvesztette nyálkás jellegét. Közben arról mesélt, milyen királyfit szeretne. A béka nagyon figyelt.

- Úgy lesz, úgy lesz. Át tudok változni királyfivá, csak segíts nekem. Szeretlek.

A lány elhitte. Elkezdte megszeretni a békát, elhitte, hogy csodát tehet. Aztán, amikor már készen volt a nagy lépésre, megcsókolta a békát.

- Szeretlek - mondta.

- Szeretlek - mondta a béka.

És vártak. Várták, hogy egyszer királyfi lesz a kisbékából. De a béka türelmetlen volt.

- Nem lettem királyfi mégsem - vágta a lány fejéhez.

- De az vagy - mondta a lány. Hát nem látod, hogy királyfi lettél egészen?

- Nem látom - mondta a béka.

Így hát a lány megcsókolta mégegyszer. De valahogy csak nem akart megtörténni a csoda.

A tökkel ütött lány nem adta fel. Akkora már eldöntötte, hogy a mesének igaznak kell lennie. Ő már látta a királyfit a kisbékában, már csak egy lépés az egész. De a béka nem hitt már neki, egyre dühösebb lett.

- Azt hittem királyfi leszek, de nem lettem, hazudtál nekem. Nem szeretlek.

A tökkel ütött lány nem értette, miért annyira dühös a béka.

- Mi a baj?-kérdezte - Hiszen én látom, hogy királyfi vagy, te miért nem látod mégsem?

Elmesélte a békának mit lát, de a béka nem hitte el.

- Az a baj - mondta a béka, hogy nem hiszek a mesékben. Én béka vagyok, békának kell lennem. Nem tudsz megváltoztatni, mert csodák nincsenek. Haragszom rád, mert annyira hittél a mesékben, hogy én is elhittem egészen királyfi leszek, de most el kell, hogy engedj. Visszamegyek békaföldre, mert ott vannak a társaim.

A tökkel ütött lány, csak nézett. Nem értette, hiszen a csoda megtörtént.

Nem hazudott ő senkinek, csak hitt a mesékben és neki valósággá vált.

- Hát te nem látod? - kérdezte a béka. - Nem vagyok királyfi, nem is lehetek és különben is, mit tudhat erről egy tökkel ütött lány?

A lány elengedte a békát - hadd menjen.

Ha valaki béka akar lenni, abból nem lehet királyfit csinálni, még egy tökkel ütött lánynak sem, különös képpen, hogy békából akkor lesz királyfi, ha feloldódik az átok.

De az átok nem oldódott fel, mert mint közben kiderült, a kisbékát azzal átkozták meg, hogy ha királyfi lesz, soha ne ismerje fel.