Sokszor csak úgy elsiklott dolgok felett, megtörténnek és megyek tovább, nem vagyok benne, valahogy nem vagyok ott akkor. Ugyanakkor később eszembejut és meglepődöm, sajnálom, hogy kihagytam, az élményt, a pillanatot.
Tegnap például az egyik csoportban, ahova járok, elhangzott, hogy a pszichológusok sámánok és boszorkányok. Jó viccnek tűnt egy egyszerű lélek megfogalmazása arról, aki mellesleg pókerbajnok (úgy tudom, nem éppen az egyszerű emberek űzik ezt a sportot), mit lát.
Én ilyenkor mindig elgondolkodom, nem mondom azt, hogy hülye. Tudom, most azt hiszed, én vagyok az, de várj csak.
Az egyik csoporttag muffint sütött, karácsonyoztunk. Belesütött a muffinba egy üzenetet, mindegyikbe másat. Aztán mindenki kivett egy muffint a dobozból. Megettem, persze végig arra koncentráltam, mi lehet a sütiben és meg ne egyem a papírkát. Mikor vége volt, mindenki felolvasta a sajátját, csupa pozitív gondolat. Igazából idézetek voltak jelenről, múltról, jövőről.
Az enyém már hat, csak azt nem tudom, én csinálom vagy ő csinálja. Jó, tudom, igazából. Én csinálom. Ő csak elindította a folyamatot.
Persze valaki szemében, aki nem érti, mi történik vele, lehet ő boszorka, ha jót csinál, jó boszorka, vagyis tündér, vagyis tünkány. Ha rosszat, rossz boszorka, boszordér. Logikus gondolat.
Az én szememben ő egy nagyon tehetséges pszichológus. Az persze igaz, hogy a sámánoknál is van olyan módszer, ami az evéshez kapcsolódik, nekem mégsem varázslat, hiszem tudom, hogy én csinálom, ő csak elindított rajta egy jó varázslattal:-)


3 megjegyzés:
Nem csodálom, hogy vannak szertartások az étellel. Az egy erős dolog. Én például nem tudok evő emberre haragudni.
De ez is ilyen, hogy valósággal 'megeszitek' azt a gondolatot (nem papírostul:)), ami a sütis papíron van.
Igen, ez egy ilyen régi "mágia", mert az evés befogadás és feldolgozás, legalábbis analitikai értelemben.
Hogy vagy?
Köszi, jól. Most éppen Pesten vagyok, készülök a vizsgák másik felére.
Megjegyzés küldése