Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy munkaköri kötelességből foglalkozhatom kulturális programokkal. Egyrészt azt gondolom, hogy hobbiból ez meglehetősen sok időt igényelne, másrészt rengeteg pénzt.
Így viszont képben kell lennem, hogy aki szereti, miért szereti, hogyan és mennyit hajlandó a szenvedélyére költeni, na meg csak úgy általában, mi újság ezen a terepen.
Ma, mikor eluntam a Petőfit, gondoltam, pénteken belefér a youtube-ról bejátszani ezt-azt. Kicsit ismerkedjünk a partnereinkkel t.i., nem árt tudni, miről beszélünk. Rúzsa Magdinál még bírták, Nigel Kennedynél meg sem hallották a feldolgozást, de Vivaldit azért ismerjük, ez lejött. Az utolsó etapban, amikor már másodjára tettem be Lajkót, - na ezt meghallgatjuk mégegyszer, mert Izácska imádja - felkiáltással, akkor azért jött a határozott kijelentés: "Te Iza, ez a zene nagyon idegesítő."
Hát most mit csináljunk? Szerintem meg szuper:-)
Be is teszem ide, megint őt, ámbár Róla volt már szó. Egész pontosan beteszem a Fábry interjút és a zenét, ami állítólag szörnyen idegbeteg. Azt azért megsúgom, hogy az első kicsit több, mint másfél percet kell csak kibírni és utána már újra és újra meghallgatod, netalántán meglátod azt is, az első része mitől jó. Szép remények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése