Oldalak

2009. november 18., szerda

Nevelési módszerek


Tegnap eszembe jutott egy remek ötlet arra, hogyan motíváljuk a gyereket vagy hogyan haragítsuk magunkra egy életre, nem tudom:-)

Én már gyerekkoromban is papírgyűjtögető voltam. Nagyjából minden évre jutott egy jajdejóvagy első díj, amit őrizgetek, de sohasem használtam semmire.
És akkor bevillant egy remek ötlet.

Kiteszem a gyerekszobába az éppen aktuális célt, bekeretezve, persze ezzel az utasítással: Akkor cserélheted le, ha legalább ilyen vagy sokkal jobb elismerést szerzel.

Na persze, ha megcsinálja, az övé maradhat. Az enyém meg évről évre cserélődik mindig az aktuális céllal.

Ez persze csak akkor, ha nem megy a szóbeli ráhatás.

A barátom először nevetett, utána megijedt. Erről ennyit.

8 megjegyzés:

Pálvölgyid írta...

Csudás ötlet. Hadd érezze az a nyomorult, hogy szart sem ér, amíg nem lesz jobb az anyjánál. Nem más, nem egyedi, hanem ugyanabban, de jobb.

Mint látod drága Izabellám, nem vagyok híve a módszerednek.

Szeretettel ölellek.

Lacus írta...

Náci....

izácska írta...

Na végre már, itt vagytok megint:-)

izácska írta...

Muszáj néha olyat is írnom, ami megosztja a közvéleményt, különben soha senki nem szólalna meg:-)

Micimackó írta...

Én megígértem, hogy csakakkor szólalok meg, ha okosat is tudok mondani. Vagy hasznosat. Itt meg muszáj volt, akkor is ha ez egyik sem a fentiek közül.
A "Náci ..." talán kissé direkt, de lényegében egyetértünk :)

Vajon el kell-ehinnünk, hogy ez a beejgyzésed meg csak a mi kiugrasztásunkra született, vagy valóban így is gondolod? Azt hiszem a kékszínű teás férfiállat majd megmondja az igazat.

Sasha írta...

Istenem - Istenem...=)))

Úgy látszik nem volt elég smiley a bejegyzésben...:))
Ennek ellenére, az sem volt bele írva, hogy pont ugyan abban a ketegóriában kellene hasonlót elérnie...

Ez van. Kedves Micimackó elfogult vagy, akárcsak a barátod Lóbelt Gida, aki gondolom most tanulja a 8. osztályos történelmet, és onnan próbál okos lenni...:)))

Névtelen írta...

Lehet hogy igazad van.
Mindig tanul az ember.
És néha téved.
Akár tanulás közben is.

izácska írta...

Bár ezt az írást alapvetően viccnek szántam, hiszen nem stresszelném a gyerekem, hogy ezt és ezt kell elérni, az mindenestre igaz, hogy ha a környezetében megjelennek ingerek, akkor arra figyel, illetve bizonyos korig a szüleinek akar megfelelni, ezért teszi, amit tesz.

Jobb ötlet persze, ha valaki hobbi-szinten rajzol, csak úgy kiteszi és a gyerek úgyis megpróbálja majd túlnőni, közben lehet persze tanítani, de mégsem ezt írtam, mert nem tudok rajzolni:-))

A bejegyzés mindenesetre marad, lesz, ami lesz:-)