Pszichológusnál...

Ez most sikerélmény és lassan tudatosul, talán azért mert elég hosszú volt az út, hogy elfelejtsem, honnan indultam és mi volt az eredeti cél.

Egyszer nagyon régen, egy egész éve kitaláltam, hogy kell egy újabb papír. Tényleg utánanéztem, nem csak úgy ám. Megtanulok egy terápiás módszert, mondtam, mert kell és ki a fene szánna erre még egy-két évet az egyetem után.

Egy év alatt be lehet fejezni a teljes képzést, de nem ment. Annyira nem, hogy az önismereti rész után kicsit, pár hónapot külön rápihentem a dologra. Megviselt. Most mondhatnám, hogy azért, mert olyan nagyon kemény önismeretre járni, de ez nem lenne méltányos. Nyílván van, akinek könnyebben megy.

A változás nekem nem jött könnyen és még most sem merném azt mondani, hogy sikerült. A folyamat mindenesetre elindult bennem. Újabb vizsgán vagyok túl sikeresen és örülök neki.

A szavazást leveszem a mai nappal. Válasz a "Pszichológusnál jártál már?" kérdésre: több alkalommal, de jelenleg is, folyamatosan, igaz, nem a hagyományos értelemben. Mindenesetre ettől még a válasz: igen, most is járok.

Mondjuk ebben a körben ez a normális.