Nincsenek abszolút igazságok. Akkor, amikor az első rossz megjegyzést teszed arra, hogy koszos a játszótér, ahol ott tobzódsz te is a többiekkel, először csak felháborodással reagálnak a felnőttek. Hogy ők a mocsokban fetrengenének? Nem-nem, itt te tévedsz. Védik a területet, az építő jogát, engedélyét, a működtető szakértelmét és egyáltalán.
Ezt úgy hívják kognitív disszonancia-elmélet.
Azt hiszik, Téged győzködnek arról, hogy rosszul látsz, pedig önnön magukat igazolják, a döntés az elmúlt idő függvényében egyre jobban helytálló, még akkor is, ha végig mocskos volt a hely.
Aztán, ki tudja miért, egyszercsak elmaradoznak a játékok.
Na akkor látod, hogy elfogadták, hogy tényleg kognitív-disszonancia és nem önmagad hazudtolod meg.
Az építő átalakítja, a működtető tervez-szervez, kérted, és mert a lelke mélyéig hatoltál a "sértéseddel", ami után felbőszülve, széttépett hajjal rohangált, mégis, akaratod szerint tesz mindent.
Kis idővel észreveszed, hogy még mindig ott vannak a játszótéren, de mert az eddigi játékok eldurvultak, a kérésednek meg nem tudnak megfelelni, nem tudnak megújulni és jól változni, tönkretettél mindent.
Hiába mondanád már, hogy mindegy, hagyjuk, látom nem megy, térjünk vissza az eredetihez, mert az ember már nem ugyanaz. Megértette, hogy igazad volt, de nem tud rendet teremteni, nem tud más lenni, mint amilyen.
Nem segíthetsz, mert ő a működtető és addig jól ment. Nem segíthetsz, mert az építő a saját stílusában tervez. Nem segíthetsz, mert csak állnak értetlenül és bár tudják, hogy igazad van, kitakarítani képtelenek.
Nem segíthetsz, mert nem érted, hogy lehetett ekkora hatásod, amikor te csak egy egyszerű megjegyzést tettél.
Nem érted.
Egy szervezetfejlesztő úgy rombol össze mindent, hogy újraépül és gyönyörű lesz, fantasztikus lesz, tele új játékkal a régiek mellett.
Sokat kell még tanulnom a fejlesztésről. Sokat kell még tanulnom önmagamról.
Gyerekekkel könnyebb. Csúszkálnak a mocsokban és tényleg hülyének néznek, hogy miért félsz attól, mocskos leszel. Utána tovább játszanak, ha kimaradsz, a te bajod lesz.
A gyerekekkel könnyebb, mert őszinték, mert nem hazudnak maguknak játszóteret, mert tudják, az övék. Olyan, amilyen.
Egy jó tervező és egy jó működtető meg úgy lemos a színről, ahogy kell.
Csak hát ehhez olyan vezetők kellenek, akik alatt nem tűnik fel a szenny, mert mindenki hisz a játszótérben, ami az övé, aminek részese. Egy jó vezetőnek mindig mindent elhisz az ember, követi, mert az atyaúristene, szakmailag, emberileg.
Egy jó vezető olyan embert bíz meg azzal, amihez nem ért, akitől akkor sem fél, ha jobb nála a saját területén. Legyen ez akár a fejlesztés.
Ha jót akarsz, csináld egy csapattal, jó emberekkel, akikben ugyanannyira hiszel, mint ők benned.
Ha tessék-lássék dolgokat akarsz, akkor végeztetsd el! Lehetőleg nálad butább emberrel. De ha valaha is fizetsz egy fejlesztőnek, aki nem jobb nálad semmivel, akkor minek fizetsz? A nem fejlődésért?
Na, ehhez kell az önismeret!
2 megjegyzés:
Játszótér volt. Még áll is. Csak a gyerekek követelik vissza értetlenkedve a lapátot az óvónénitől, aki rájött, hogy ez a játék, amiben mocskos leszel, felnőtteknek már csak akkor áll jól, ha nem felejtik el közben egy pillanatra sem, hogy játszanak.
Egy jó szervezetfejlesztő, úgy rombol össze mindent, hogy az újra épüljön és gyönyörű legyen. De egyedül erre nem képes, ahhoz a többi résztvevőnek is el kellene fogadni a változást, akarnia kellene. De, amíg a gyerekek azért mennek a játszótérre, hogy mocskosak legyenek, nem fogják szeretni az óvónőt, aki rendet akar rakni a játékok között, és esőben nem engedi őket ki a homokozóba.
Kedves Sasha!
Nem lehet mindig homokozni, néha fiús játékokat is játszani kell! Például " A gondolkodó embert", de ha elfáradtál ebben az egyébként nem könnyű játékban (ezzel azt akarom mondani, hogy nagyon okos gyerek vagy és az okos gyerekek elfáradnak néha), akkor kardozhatsz azzal, akit a legjobban szeretsz! De a szeme világára nagyon vigyázz, mert egy életre tönkreteszed magad, ha egy kicsit is magadra figyelsz, nem rá. Tehát kardozhatsz, de csak RÁ figyelj!
Utána pedig nyugodtan mutatsd meg a jeled, hogy ő is tudja, te vagy a szem, aki mindenre figyel:-)
Jövő héten azt beszéljük meg, ki a legjobb barátod, honnan lett a sérülésed és ha ügyi voltál, bevezetjük azt a játékot, amit TE találtál ki.
Na, mit gondolsz, jó lesz?
Megjegyzés küldése