Mi változott? Nem változott semmi sem.

Valami félelmetes érzéssel keltem. Megragadt a fejemben, hogy a következő harminc év is épp íly gyorsan száll majd el, mint ez. Számolni kezdtem, egy év erre, két év arra, mikor érek a projektek végére, amit tervezek. Sokkal öntudatosabban kell. Pedig nem vagyok egy link, tudod. De eszembe jutott, hogy úgyis belehajtok egy fába ötven akárhány évesen, mert egyszer régen így döntöttem. Aztán persze, lehet, hogy nem.

Mire beértem dolgozni ötször elmondtam, milyen dátum van, csak hogy emlékezzek. Na nem mintha történt volna bármi érdemleges, nem mindennapi azon kívül, hogy éltem.

Életemben először tudom, mit jelent az, hogy félek a haláltól. Megértettem, éreztem.