Miközben az autogén tréningen elhangzottakat dolgozom fel, felmerűl bennem a gondolat, hogy engedélyt kérek a közlésre, hiszen nem egyedülálló példa, akár már végzett pszichológusok körében, valamit nem tudnak, nem hallottak pont ebben a témakörben. Nyílván nem a módszert árulnám el ezzel, hanem egyfajta segítségnyújtásnak szánnám. Elvégre is nem egyforma az oktatás és pont a pszichológus saját paráinak feldolgozásáról, kivetítéséről szól az összefoglalás, egy több tíz éves tapasztalattal rendelkező klinikai szakpszichológus előadása alapján. Na meg amúgy is, a neten szoktunk először keresni, csak aztán megyünk könyvtárba:-)
Aztán eszembe jut, hogyan tévednek az oldalamra tök idegen emberek. Hiszed vagy nem, a legtöbb megkeresés pont a pszichológiát érinti, nevezhetjük előzetes tájékozódásnak egy-egy témakört illetően. Nevezhetnénk előzetes felkészülésnek is. Én is rákeresnék, mielőtt kiteszem magam egy ismeretlen eljárásnak.
Csak-csak felfogom, miért védik annyira a pszichológusok a dolgaikat, hova ez a nagymérvű titoktartás, amit sokan vélnek misztifikálásnak. Rájövök, hogy ha segítségképpen nyílvánossá teszem egy szakember számára, hogyan kell eljárni pl. egy paranoid vonásokkal rendelkező klienssel/pácienssel/beteggel szemben, akkor az ugyanúgy nyílvános annak is, akinek nem szándékoztam a tudomására hozni.
És ez nem jó, nagyon nem jó.
Egyelőre ez marad ki, a depresszión még gondolkodom, az antiszociális személyiségzavaron meg pláné:-) A depressziót maximum ide írom, tehát azt hagyok ki, amit csak akarok és akkor védve is vagyunk meg közlünk is.
Dehát kit érdekel manapság egy jó kis depresszió, nem igaz?
:-)
2 megjegyzés:
De most komolyan, ezen mit nem lehet érteni???
Hát köszi, hogy megvédesz a csúnya gonoszoktól:-)))
Biztos valaki új, mert aki idejár már jól tudja, hogy ha nem ért valamit, akkor nyugodtan feltehet kérdéseket:-))
Megjegyzés küldése