Könnyű épp ezért azt gondolni, neked ez úgyis megy, felismered, időben felismered és változtatsz. Szolgálja ezért ez a bejegyzés azt, hogy látni fogod, ha gond van és segítséget kérsz, amikor már túlmegy az - egyedül is megy - határán.
Elsőként rögtön szeretnék egy tévhitet eloszlatni. Sokan gondolják, hogy csak a szerencsétlen ember lesz depressziós, aki már eleve halálra van ítélve, hiszen, ha nem lenne ilyen szociális berendezkésű a társadalmunk, akkor nem tűrné meg azokat az egyedeket, akik nem képesek megküzdeni, fennmaradni.
Az eloszlatás pedig ott kezdődik, hogy elhiszed nekem vagy magad megbizonyosodsz (mondjuk úgy, hogy utánanézel), nem mindig egy egyszerű döntés kérdése csupán, valaki megbetegszik vagy nem. Van úgy, hogy a szervezeted nem termel egy-két hormonból eleget, van úgy, hogy egyszercsak úgy dönt (nem te, az agyad), hogy szomorú leszel. Szándékosan nem írom oda a hormonokat és neurotranszmittereket, mert egyrészt úgysem érdekel, másrészt csak támadási alapot adnék. Hogy mennyire jó a szociális társadalom, arról lehetne vitatkozni, hosszan, leginkább. De nem mindig a TE DÖNTÉSED, hogy fetrengsz a depresszióban, erre szerettem volna felhívni a figyelmed csupán.
A lényeg, hogy az enyhe fokú depresszióval még tud mit kezdeni a pszichológus, de a középsúlyossal vagy súlyossal már nem. Értendő ezalatt, hogy bizony bejön a képbe a pszichiáter, aki gyógyszerrel fogja beállítani a „megfelelő” agyműködést, többé-kevésbé próba-szerencse alapon.
Tudom, hogy nem tetszik, amit írok, de nem is azért vagy itt, mert tetszik, hanem mert érdekel.
Induljunk onnan, hogy mindenkinek vannak szar napjai. Ha ez két-három napig is eltart, akkor nagyon egyszerű a módszer, a felsorolásban talán megtalálod a számodra kedvezőt, de jobb, ha mindegyiket alkalmazod: sport, sport, sport, a futás kifejezetten ajánlott (tudom, hogy milyen nehéz rávenni magad ebben az állapotban), töménytelen mennyiségű csokievés kifejezetten ajánlott!, ha szereted a csipős kaját, az is, ha nem, akkor is, hideg-meleg zuhany és próbálj annyit szexszelni, amennyi csak belefér, esetleg próbálj ki adrenalin növelő dolgokat (hullámvasút, bunge jumpimg, stb...) vagy növeld a fekete tea adagod, az is bejöhet.
Ha nem vagy beteg, akkor ezek a dolgok segíteni fognak. Ha beteg vagy, ezt onnan tudod, hogy csak ideiglenesen segítenek, akkor fontos, hogy tovább olvass, lehetőleg lassan, mert most jön az a rész, a pszichológiai, amire bármikor rákérdezhetsz, ha valami nem világos.
Mindenki rendelkezik néhány alapsémával. A séma a világhoz való viszonyulásunkat fejezi ki. Amikor találkozunk egy környezeti eseménnyel, akkor az alapsémáink aktiválódnak, hiszen ezek azok a megküzdési módszereink, amivel a múltban sikeresen/sikertelenül oldottunk meg problémahelyzeteket. Feltehető a kérdés, vajon miért ragaszkodunk azokhoz a sémákhoz, amelyek sikertelen viselkedést aktíválnak. A válasz nagyon egyszerű, valahol nyereség keletkezett, nem megyek bele, mert ebben a témakörben nincs rá keret, csak annyit mondok néha az okoz jó érzést, ha sajnálhatod magad, ha ellehetsz abban a téveszmében, hogy téged senki nem ért meg, nem értékel, nem látnak, ezek egyszerűen nem látják mennyire csodálatos ember vagy.
Tehát van egy alapsémánk, egy környezeti eseményünk és egy gondolkodási hibánk, az utóbbi depresszió esetén, amit nevezzünk kognitív torzításnak.
Leírok egy példát, ezzel segítve az előbbi bekezdés megértését.
A depressziós alapsémája lehet: „Engem nem lehet elfogadni.”, „Engem senki nem szeret”, stb.
Depressziós barátunk elmegy egy buliba. Ott találkozik 10 emberrel, akikkel összeismerkedik. Ebből a tíz emberből 3 embernek nem szimpatikus, akik valamilyen formában ki is fejezik nemtetszésüket.
Te azt mondanád: na és? Tízből 7 emberrel tök jól kijöttem, de nem így van ezzel a depressziós ember. Akár hiszed, akár nem, arra a háromra fog fókuszálni, akivel akármilyen okból nem értette meg magát. Egy hét elteltével emlékszik még a másik hétre, de nem érdekli már akkor sem, néhány hét elteltével pedig csak erre a háromra emlékszik. Megkérdezed tőle, milyen volt a buli? Egy hét elteltével ugyanazt a választ kapod, mint több hét múlva: szar.
Mi történik? – teszed fel a kérdést, jogosan. Hát az, hogy volt itt egy alapséma („Engem senki nem szeret”) és ezt megerősítette az az egyharmad, ami győzött a több, mint kétharmaddal szemben. Vagyis a kognitív torzítás megerősítette az alapsémát.
Jellemzők:
1. Önkényes következtetés – nincs bizonyíték arra, hogy az illető megfelelő következtetést vont le. Hiszen bármi lehet, éppen rossz kedve volt annak a három embernek, egyszerűen lenéztek egy BTK-st ők a TTK-sokJ, valaki felbosszantotta őket és éppen adott emberen vezették le, nem bírják a kövéreket/soványokat, olyan a viselkedés maga, ami nem tetsző reakciót váltott ki, be votak rúgva, vagy bármi, tényleg, bármi lehet.
2. Perszonalizáció – mindenben saját felelősséget lát, a belső tényezők fontosságát erősíti fel, akkor is, ha a személyes tulajdonságoknak köze nincs a helyzethez. Magára veszi – így is mondhatnám, nem tud más lehetőséget elképzelni, mint hogy a saját tulajdonságai között kotorássza, mi nem tetszett annak a bizonyos három embernek.
3. Dichotóm gondolkodás – ez a tanulási gondolkodás sajátja, egyszerűen fekete-fehérre osztja a világot. Vannak a jó emberek és a rossz emberek. Egy „normális” ember képes komplexen értékelni egy másik embert jó - és rossz tulajdonságok mentén. Egy depressziós embernek abszolút értelemben vett jó - és rossz emberei vannak. Ezzel az a baj, hogy az első csalódásnál a jó ember átkerül a rossz oldalra, vagyis egyre kevesebben vannak mellette a „jó” oldalon.
4. Túláltalánosítás – a három ember véleményét érvényesíti a teljes bulira, ami ráadásul csak benyomás. De mondok jobb példát (vagyis nem is én, ám a végén becsület feltüntetem az előadótJ). A probléma: nem tud ismerkedni. Kiderül, tulajdonképpen buliban nem tud ismerkedni, amit általánosít. Más környezetben nem is próbálta, mégis levonja az általános következtetést: neki ez nem megy. Azért nem csak buliban lehet ismerkedni, ezt tudjuk.
5. Szelektív absztakció – csak bizonyos aspektusait veszi figyelembe az eseménynek, csak ezekre emlékszik (erről volt már szó).
Na ezután az unalmas rész után tényleg jöjjön már valami lélekvidítóJ
Van megoldás, méghozzá a kognitív – és viselkedésterápia az.
Na persze, senki nem tudja, hol játszik be a pszichiáter, de már az is nagyon jó, ha felismered, hogy jellemzőek az előzőekben leírtak és segítséget kérsz.
Miután, eldöntöttem, igaza van a szakmának, nem írom tovább ezt a bejegyzést, mégha most azt is gondolod, mindezidáig dögunalmas volt és éppen az lenne az érdekes, mi történik, ha meglátogatsz egy pszichológust.
Remélem, megérted.
A bejegyzés készült K. Attila előadása alapján (DE-pszichológia).
2 megjegyzés:
Hejj, ez tényleg jó volt. Ilyet tőlem ritkán hallasz, de ez a téma legalább sokakat érint (jaja, engem is, és?), ezért megkapja a hátezjó címkét. És most megyek futni, szexelni és feketetázni. Najó, teám még van is.
Oksi, utána meg elkezdjük a kognitív terápiát:-)
Megjegyzés küldése