Barátok

Soha nem értettem, miért hagyok elveszni barátokat. Legalábbis, akiket egyszer barátnak gondoltam. Akiket egyszer nagyon szerettem.

Ezen a hétvégén megkaptam a kérdést: "Miért nem hívod fel?"

Akkor valami olyat válaszoltam, hogy azért, mert olyan ideges voltam, hogy töröltem a telefonszámot, és hogy miért mindig nekem kell? Ez nem egyetlen ember, hanem legalább kettő:-)

Aztán rájöttem, üres és szánalmas magyarázat ez. Valahol igenis hiányzik. Dehát történt egy-két dolog, nem igaz? Az meg keveset változtat, hogy ez nyílt üzenet, mert a világ sosem arról volt híres, hogy megőrzi a titkokat.

Mint mindenhez, kell a másik fél és kell hozzá a megbocsátás. Na meg az elég erős elhatározás, hogy van hova tovább, hogy volt, hogy lesz barátság.

Itt mondom el, mert telefonszám ugye már nincs:-) Ti meg olvastok vagy legalábbis néha idehoz a sors:-)