Vírus és marketing

Talán megvan még a mondat a Kardhalból, hogy mi a megtévesztés. Amit a szem lát, azt az agy elhiszi.

A vírusok olyanok, hogy vagy megbetegítenek, vagy megerősítenek. Vagy mindkettő.

Azt tudjuk, hogy a marketing már régóta él azzal a módszerrel, hogy beférkőzik a bloggerek világába. Nem is titkolják. Nem olyan rég olvastam a Tampax-ról egy cikket, ahol a többi szakmabeli, nem értette teljesen világosan a koncepciót, miért is jó egy tampont egy pubertás fiúval reklámozni. A fiatal csajszikák persze ott őrjöngtek a blogon, Zack Johnson jóhiszemű tanácsaira. Persze bennem azonnal felmerül, hogy a Procter and Gamble vajon mi célból asszociáltat a Johnson and Johnson-ra? (Ennek utána kell néznem, nem olyan egyszerű, hiába gondolod, hogy igen:-)).



Visszatérve a Tampax – blogra. Nem tartom valószínűnek, hogy marketingesek lettek volna a véleményformálók, de gondolom néhány marketing gyakornok szívesen írogatott egész nap a cég nevében. A véleményformálásról, fogyasztói magatartástrendekről meg tudjuk, hogy elég jó helyre belőni a postot, rászabadítani egy-két fizetett embert és egész szép számú emberkét lehet eltéríteni a mi elképzeléseink szerint.
Most lepődj meg, ez nagyon is tudatos!

Pont emiatt nem szeretem azt az internet adta dicsőséges világot, ahol csak valamilyen kitalált személy, fedőnév, ki tudja ki?, van a rendszer mögött. Nem tudhatod, hogy az, amit éppen látsz és elhiszel valóságos vagy megtévesztés, neadjisten épp valami vírus, ami megbetegít.

Hogy értsd, mire gondolok, itt van például ez a Ian Cox story, amit a Pannon továbbra sem tagad, de nem is ismer el. Még időben felfedezték, jobb hallgatni, de erről írtam már.

Azért kerül elő most mégis ez a téma, mert amit a múltkor nem tudtam biztosan, nevezetesen, hogy létezik-e a vírusmarketing egy új ága, ami megbetegíti a hírneved, azt most már biztosan tudom. Talán cégek is alkalmazzák, ám miután névtelen, sutyi kis összeesküvés az egész, nem lehet senkinek sem felróni, hogy halló-halló, tisztességtelenül játszol.
Amit biztosan tudunk, hogy a közszférában már van!

És akkor most nem a politikát veszem elő, mert akkor olyan dolgot árulnék el, amiért minimum egy keresztre feszítés kijár, hanem egy képtelen, érthetetlen példát hozok, aztán vagy elhiszed vagy nem:-)

Tegyük fel, hogy nagy állatvédő vagyok, de már nem megy a kunyizás az Oktogonon, hogy csoportos beszedéssel támogasd a dolgot (mondjuk, nem bízzák a véletlenre, nem is értem...). Ha alkalmazom ezt a jó kis blogger technikát, akkor két dolgot tehetek, amikor el akarom érni a környezetvédőket, netalán egy „nem egészen kialakult, de az alapeszmével egyetértő” emberkéből szeretnék elkötelezett tagot formálni.

1. Csinálok egy környezetvédő blogot, ahol elcseppentek teljesen pozitívan ezt-azt. Mondjuk gyártatok hozzá egy filmet, ahol szépen bemutatom, szomorú-szomorú képekkel, hogy hogyan halnak meg ezek a szegény állatok (lesz, aki továbbítja a barátainak, amit hellyel-közzel mérek és már készen is vagyunk a Vírusmarketing-filmmel).

2. Csinálok egy környezetvédelem-ellenes blogot. Tudom, ilyen nincs. De olyat el lehet képzelni, ahol azt szajkózzák, mennyire mindegy ez és csak a pénz számít, ugye? Csinálok hozzá egy vírusmarketing filmet, ahol állatokat ölnek meg (ezt szintén sokan továbbítani fogják, mert persze, mint az első esetben is fellövöm valami jól menő tematikus site-ra).

Nos, mit gondolsz, melyik vírusmarketing módszer fog több látogatót elérni?
Az már mindegy, hogy a másodikat is környezetvédők csinálták, oda olyan is menni fog, aki még nem fanatikusa a témának, majd a többiek, akik igen, jól megformálják, mit gondoljon. Ne feledjük, ők ott lennének az első esetben is.

Most szólok, szeretem az állatokat és egyetértek azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak!

Az a baj, hogy ezt a témát nem lehet teljes körűen megírni egy blogon, ezért itt most lezárom.