Prot

Hétvégén feltettek nekem egy kérdést, ami megérdemel egy külön bejegyzést, úgy hiszem.

K: Szerinted Prot, tudod a K-Paxből, beteg?
V: Szerinted?

K: Nem tudom, lehet. De akkor, hogy épített olyan elméletet, amit a csillagászok, a szakma nagyjai elfogadtak?…
V: Hát az biztos, hogy zseni volt. Mit gondolt a pszichológus?

K: A pszichológus nem tudta biztosan, a film nyitva hagyja a kérdést. Szerinted beteg volt?
V: Szerintem a legjobb dolog, ami történhetett vele az, hogy felépített magának egy világot.

K: De beteg volt?
V: Nem, nem volt az.



Nos-nos, PROT. A szó hagyományos értelmében beteg volt, hiszen olyan trauma érte, ami után lehasadt a tudatából egy darab, az előző élete, hogy egészen konkrét legyek:-( Gondolj csak vissza, hipnózisban tér vissza egy-két emlék csupán, de ő azt hevesen tagadja, hiába bizonygat a pszichológus, hiába jár utána a konkrét adatoknak. Vitathatatlan és ezzel bármely szakember egyetértene, Prot kiválóan teljesíti a DSM IV- ben (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders) meghatározott feltételeket.
Mondhatjuk, hogy Prot beteg, mert az, klinikailag az.

Ugyanakkor semmi baj nincs a beteg emberekkel mindaddig, amíg a társadalom vagy önmaguk számára nem veszélyesek.

Ha együtt tudsz élni a téveszmédeiddel, ha el tudod fogadni őket, akkor nem vagy beteg ember, még akkor sem, ha eltér a valóságészlelésed az átlagtól. Mert nem vagy beteg, nem kell gyógyszer sem.

Mire jó a valóság, amikor ő már remekül elvan az új világban és nem zavar egy legyet sem? Konkrétan a legjobb megküzdési módot választotta, én így hiszem.

Hogy nem létezik a világ, amiben él? Na és? Talán virtuális valóságunkban te is tudnál mutatni egy-két olyan dolgot, ami nem valóságos, ami csak játék. Talán fiktív embereket, szerepeket is tudnál mutatni, ám míg a normál, teszem azt, egészséges ember tudja, hogy csak egy szerep, amit megtestesít, addig aki beteg, nem tud különbséget tenni e két dolog között.

De ez még mindig csak a kisebb baj, ez még mindig csak a kritérium-rendszer része, ami alapján megítéltetsz.

Akkor kezdődik a betegség, amikor zavarsz, vagy másokat vagy saját magad.

Talán nem törne ki önfeledt lelkesedés erre a bejegyzésre a pszichológusok körében…Én azért remélem, hogy a normálisabb így gondolja. A normálisabb, aki elég erős ahhoz, hogy meghozza a JÓ döntéseket, amikor találkozik Prot-tal. Aki nem gyógyszerezi be, nem töri össze, nem akarja feltétlenül szembesíteni a valósággal, ha már nem tud segíteni. Mert ettől nem lesz jobb. Mert néha el kell dönteni, hogy többet árt, ha segítesz.