Márai Sándor

Ez a könyv megérdemelné, hogy végig idézzem, de nem tehetem...Inkább csak egy kis reklám a Helikonnak azért, mert ha kevéske pénzed van, veheted 500 ft-ért vászonkötésben, ha több akkor meg ezerért a jobbat, netán 2500-ért vörös borítós kötésben az összes Márait.
Rengeteget írt. Valahova írtam már, talán egy irodalmi próbálkozásba, ami vagy felkerült vagy nem: Márai tud mindent!


Álljon itt, mert példakép, mert fantasztikus, mert jobbat (hozzám közelebb állót) nem olvastam és mert ha így tudnék írni...., Istenem, az lenne csak szép. Olyan ajándék, amely több életből csak egyszer adatik.

"- Igen - mondtam. - Ez inkább ráéhezik.

- Mit csinál? - kérdezte, és most ő csodálkozott.

- Ráéhezik - mondtam. Tőle hallottam. Gonosz és ostoba babona. Valaki éhezni kezd, koplal, amíg nem látja, hogy elérte célját.

- Ezt mondta? - kérdezte elnyújtott hangon. - Keleten van ilyesmi. Az akaratátvitel egy formája. – Felnevetett, idegesen, rosszkedvűen. – Hát igen, Áldozó Judit a veszélyesebb fajta. Mert vannak nők, akiket el lehet vinni vacsorázni, fényűző helyekre, ahol rákot esznek és pezsgőt isznak, ezek a veszélytelenek. S aztán vannak másfélék, akik inkább koplalnak... ezek a veszélyesebbek. Mégis attól félek, hogy fölöslegesen nyúlt hozzá. Már kezdett elfáradni... Régen láttam utoljára, évek előtt, de akkor úgy éreztem, a csillagképek megváltoztak a maguk sorsa felett, kezd közömbös és pudvás lenni az egész... Mert nemcsak áradás van az életben, nemcsak barbár erők vannak... Van más is. Uralkodik egy tehetetlenségi törvény is. Tisztelje ezt a törvényt.”

Márai S. (2008). Az igazi, Judit ... és az utóhang. Debrecen: Helikon