Csak hogy értsd, ez tényleg nehéz, megint vissza kell nyúlnom Margithoz.
Margitról írtam már, ő a megfigyelő a házban, a szomszéd néni, akit szeretünk, mert tud mindent és csak azért vagy leginkább azért nem.
"Tudod, Izikém (gondolom sorozatfüggő az öreglány:-)), láttam az új barátodat. De nem úgy, hanem csak az ablakból. Nem csúnya."
- Hát mondják mások is, Margit néni. Majd bemutatom, egyszer.
- Sajnálom a Lacikát. Néha látom, megáll a kapu előtt néhány másodpercig, utána lehajtott fejjel megy tovább.
- Hát, Margit néni, én ezzel nem tudok mit kezdeni, miért nem csenget fel?
- De mi volt a baj?
- Nem én vagyok a gyerekei anyja, az volt a baj.
- Hát a gyereket ne hagyd. Nekem nem lehetett. De azt akartam mondani, hogy hoznál nekem ilyen sajtos akármicsodát otthonról. Kifizetem.
- Persze, Margit néni, de bőven beszélünk még addig. (Én ugyanis nem azért adtam, mert akarok valamit, ki sem kell fizetned, igazából).
Margit jó ember, mindennap elmegy templomba, mert állítólag ott nőtt fel. Sajtos akármicsoda meg lesz, ha lesz:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése