Nevezzük nevén a gyereket!

Mindig megdöbbenek azon, mennyire kifejező ez a nyelv, szép magyar nyelv. Ezt a kifejezést arra használjuk manapság , hogy beszéljünk tisztán, egyértelműen, mondjuk ki nyíltan, miről is van szó. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy azokat is köszöntsem, akik egy másik kontinensről olvasnak engemJ

De képzeld el, az eredeti értelme éppen az, amit szó szerint jelent. Ha van gyereked, akkor most figyelj – Nevezd nevén a gyereket!

A dolog nem egyszerű. Már abból a mivoltából sem, hogy akit szeretünk, azt hajlamosak vagyunk becézni. És igen, ez jó. Mert érzi, hogy szeretjük és ez nagyon fontos.

Tőled is kérdezték már: „Hogy nevezzünk Téged? Hogy szereted?”– na ők a kellemesen jófej emberek, akik tisztelettel közelítenek hozzád, de még nem ismernek annyira, hogy beceneveket ragasszanak rád.

Magamat hozom példának, megint. Csak azért, mert általam találkozni fogsz magaddal is. Tehát Iza volt a középiskolában, sokkal előbb volt még Bella is, rokoni ágon, amikor be kellett mutatkoznom, mint francia, akkor lett Izabell, az új barátaimnak (ami azért több éves szintén) Izácska, de soha nem voltam Izabella. Akkor kezdtem el használni a nevem, a teljes nevem, amikor apám elkezdett rám így tekinteni, amikor elkezdett így hívni, nem valamiféle Pöszikének, amin persze röhögtek a gyerekkori barátaim. Talán pöszítettem? Megkérdeztem a szüleimet, állítólag nem, és mégis, az Izabellával valahogy nem voltam kibékülve, nem volt az enyém.

Amikor elkezdtem Izabella lenni, meg kellett néznem, honnan származik a nevem, és az Erzsébeten túl eljutsz a királynőkig, amiből volt spanyol is, magyar is. Sőt mi több, Egyiptom is előkerült (a babiloni-héber eredetű bibliai Izebel, Jesabel névnek a módosulása, aminek jelentése: Bál isten fölemelt, vagy: van út). Most nem részletezem, hogy Bál Isten azért emelte fel, mert elbukott, amikor a népét vezette vagy azért emelte fel, hogy egyáltalán vezethessen, mert ez az én nevem története.

Kellett néhány év, amíg azonosulni tudtam vele, de ehhez kellett, hogy Izabellának nevezzen az az ember, akit a világon a legjobban szeretek az édesanyám mellett. Mert a gyerekek imádják a szüleiket! Ezért, nevezd nevén a gyereket és becézd is, hogy érezze, amellett, hogy szereted, büszke vagy rá, mindhalálig. Mert ezt tudnia kell!