...alias Deák Ferenc utca...
...valamivé válni, valakivé válni, hiába ez van. Sokat foglalkoztat a kérdés. Lapozgatom is a tudományos eszmefuttatást, hogy kivé is szeretnék válni, divatügyileg.
Na most a divatról lesz szó. Igen, pont én, ne is kommentálj. Tudom, ízlésem sincs, meg nem is vagyok kreatív, hát egy próbát azért csak megér megtárgyalni ezt a kérdést, ha már úgysem veszíthetek semmit:-)
Sétálgatok a Fashion street-en, na jó, előbb csak lapozom az újságot, utána kimegyek tényleg, hogy megnézzem, igazak-e a képek. Mert a képek jók, van bennük koncepció, azt is mondanám, építkeznek ott a Deák tér környékén, szépen, kultúrálisan.
Tehát, újság.
A Tommy Hilfiger mindig tetszett, bár talán inkább Amerika miatt, a csíkos zászló, meg a yacht. Vagy a tenisz lesz? Mindegy is, túl fiatal vagyok ehhez a márkához. Nem csupán a státuszom miatt, de ilyen sötét rúzst, fehérhez, jóízlésű nő, negyven alatt, nappal - nem vesz fel. (Most anyám vagyok! De csak eddigJ). Max. ha más dolga sincs, mint hogy kisminkeljék. Tudom, hogy fotómodell, meg minden, de azért álljunk már meg, bár nem vagyok sminkmester. A vörös az nappal is vörös lesz, a smink meg nem mindig látszik ilyen feltűnően. Nem hiszem, hogy aki azért jár teniszezni, hogy azt valóban megtanulja, ennyire kinyalja magát, kivéve ha nem azért megy, na meg vitorlázni sem.
Ha már csíkos, színes, dobjuk meg a harsánnyal és a röplabdával. Meg is érkeztünk, Lacoste. Tegyük fel magunkra a címkét, látod, milyen remekül tartom magam, mégha nem is vagyok fiatal. Azért persze, ha igazi márkabuzi vagyok, akkor fiatal is vagyok, különben soha nem harsognám bele a világba, hogy ez a márka vagyok én. A tinédzsereknél nagy divat a trikófelirat, hirdetem a világnak magam. Később is, csak akkor már címkék, besorolások, státuszok vannak. Persze felcímkézve járni nap, mint nap, ígyis-úgyis bátorság kérdése, még akkor is, ha az emberen egy krokodil vírit.
A harsányat visszavonom, mert ez egyszerűen túlzás. Annyira, hogy majdnem hazugság. Nekem is tetszenek a színeik, nagyon jó színeik vannak! Ha szereted a színeket, a legjobb választás, csak meg kell hozzá bírkózni a krokodillal.
Ami harsány, pedig régen nagyon szerettem, a United Colors of Benetton, ránézek és a Rock’n roll csajok jutnak eszembe. Ez sem én vagyok. Pink és sárga, de az a pisisárga, a fene egye meg. Undorító, nekem az. Nem a stílussal van bajom, bár a belátnak a szoknyám alá, ha elég gyorsan pörgök, sosem volt igazán a műfajom, mint ahogyan az akrobatika sem, hanem a színeket nem szeretem. A színeik borzalmasak. Lacoste, verhetetlen!
A legnagyobb meglepetés a Byblos, előben. Hát ezekkel mi történt vajon? A katalógusban olyan elegáns, gótikus, egyszerűen fasza. Azt már nem is mondom, hogy a fickó teljes bal oldalon feketében, háttér kékbe tetsző fehér, a csajszi mellette jobb oldalon meg fehérben, háttér fehérbe tetsző kék. Jó a grafikus. Élőben viszont United Colors az egész. Hát mióta szín a fekete és a fehér? Vagy tényleg ott tartunk, hogy mindent elnyel vagy mindent visszaver. Senki sem ennyire szélsőséges. Ha jók, akkor be kellett volna mennem, de elhitették velem, hogy szar az egész úgy, ahogy van. Túl nagy a disszonancia.
A Boss-ban legalább nem csalódhat az ember, azt kapja élőben is, mint a katalógusban, igaz, olyan áron. Ebbe most ne menjünk bele, visszatérek még Sashánál rá, bőven.
Végre egy szingli negyvenes. Mintha Sex és New York-ból rángatták volna ki Sarah Jessica Parkert. Persze nem ő az, de nagyon hasonló ez az S.Oliveres fotómodell. Erre is veszettül kiváncsi vagyok már élőben, mert jó a cucc, csak hát viselni kell. De az ember előbb-utóbb kialakul, fel tud venni kivágott, elegáns darabokat. Csak ne játssza meg magát hozzá, vagy legalább néha legyen természetes. Magamat negyvenre saccolom piros ruhában piros tűsarkúval és az elmaradhatatlan rúzs, persze.
A sarkon ott van a MEXX, Betty Barclay felirattal, a Mexx meg mellette, úgy emlékszem valami Afrika style-lal, mondjuk jó az is, vagy inkább jópofa. Csak azt nem bírom eldönteni, most Afrika a menő vagy a Mexx?
Szemben Nautica, na ez tetszik. Végigmentem és a legvégén találkoztam azzal, ami tetszik. Fekete, fehér, kék, minden árnyalatban, vitorlás középen, nem csíkos, nem harsány, feltünni sem akar, de látod rajta, hogy nem olcsó éppen. Már mint a kirakat, mert ugye arról van szó, nyílván, ha beljebb mentem volna, tele lett volna csíkossal, mert a vitorlához, a vízhez, tengerhez, óceánhoz, elengedhetetlen.
Leülök egy kicsit az egyik padra, onnan bámulom a kirakatot, meg lapozgatom tovább az újságot. Bemutatják a HOTEL-t benne, de melyiket a kettő közül, ami a hátam mögött van?
Van benne pár igazán jó feldolgozás, fekete-fehérben, most már tudod, hogy képek szintjén is jobb ez, sokszor.
A Fashion street-ről nekem hiányzik az Alma és a Bang & Olufsen is elköltözött, Sasháról meg majd a folytatásban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése