Majdnem irodalom

Alábbi írásom eredeti változatában szeretném megosztani. Irodalmi "felmenőim" legjobb szándéka ellenére sem voltam képes átírni, érthetőbbé tenni vagy kihagyni belőle azt, amit megírtak már:-) Ez van! számomra kedves, mert könnyű volt. Csak leírtam, ahogy szoktam:-)




Kapcsolat a szívemmel
(Tragikomédia 2. Felvonásban)


1.
A szívem közepében egy lakat van. A kulcsot elvesztettem. Életeken át próbálom visszaszerezni, vagy soha nem is találtam meg. Amikor azt hittem, hogy igen, akkor is tévedtem és az embert a tapasztalatai győzik meg, nem a hite. Legalábbis ez a hit kérdés néha működik, néha meg nem.
Márainak persze könnyű megírni a bölcsességeket. Semmit ne sietess, ami az életed része, feléd tart éppen. Nekem nem megy. Nincs türelmem. Tudod? Érted? Most azonnal kell. Önismeretre azért járok, mert a tananyag én vagyok.
Hogy a király szeretetét elnyerd, udvari bolondnak kell lenned. Most ezt élem és jókat nevetek. De a bohócruhát nem veszem fel, mert akkor elvárható, hogy szórakoztató legyek.
Minden gyerek szereti a bohócokat. A szülői társadalom legnagyobb tévedése. Én mindig azt gondoltam, nem is viccesek, csak hülyét csinálnak magukból. Az emberek meg nevetnek. Valami félelmetes undort éreztem, felnőtt fejjel pár évre félre is tettem Sartre Undorát, ez bolond. De most újra előveszem!
Szóval ott nevettek azon, ami nem is volt vicces. A bohóc meg felfestette az arcára a mosolyt, de a szeme annyira szomorú volt. Sírnom kellett, többet nem mentünk cirkuszba, apukám nem értette, de tisztességgel felnevelt és most együtt éneklem a többiekkel: Miénk ez a cirkusz, itt mindenki szerepel, mindenki ünnepel. Mindenki. MINDEN KI!
Nehéz gyerekkorom volt, de felnőttem és megtaláltam a boldogságot.


2.
A szerelem jut eszembe és az egészséges életmód. Ha összetörik a szívem, beteg leszek. De ha beteg leszek, lehet, hogy soha nem gyógyulok meg. Nem szabad betegnek lennem.
Egy barátom nagymamájának megbetegedett a szíve, de annyira, hogy belehalt. Soha nem temették el. Kitették a hamvait a családi örökségbe, ezt tettük vele, megöltük, elégettük. Elmebeteg dolog, de a tárgyaláson...
- Felkérem a vádlottat, magyarázza meg, miért tette?
- Nem tudok nélküle élni – bíró Úr!
Kalapács, ítélet: elfogadtuk!
- A vádlott figyelmét felhívom, hogy a családi örökség részeként ősei tartozását meg kell fizetnie, ősei álmait végig kell vinnie, az őrületre való hivatkozást kizárom, ne is mondja, hogy a génjei, meg minden.
Mint láthatja, nem vagyok kegyetlen, csak a hülyékkel. Utálom, ha ismételnem kell magam, mert valaki érthetetlen. Értetlen, akarom mondani. Érti, ugye? Unalmas leszek.
- Kérem, kegyelmezzen!
- Drága gyermekem. Dehát nekem is van szívem! Amit mondtam, megmondtam. Utálom ismételni magam.
Kalapács, ítélet: Ön feloldozást nyert.