Egy évvel ezelőtt még annyira extrovertált voltam, hogy a blogom volt a minden és azt is megírtam, aminek nem örültek. Most számot vetek arról, mit írok meg. Semmit, ha jól nézem.
Most történik éppen az előző kapcsolataim lezárása. Nem akarom újrakezdeni és már nem kapaszkodom a szép emlékekbe. Ez az a dolog, amit az ember magában rendez és kihagyja belőle a publikumot. Történik még a saját szerepvállalásom felismerése és az a nyugalom, hogy nem harcolok, minden jól van.
Lassan felismerem, hogy nem vagyok nyuszi, nem félek és nem futok versenyt semmivel, önmagammal meg pláne értelmetlen... és ami a legfontosabb, naplót írok kézzel, újra. Áttételesen megírom majd, valami jó kis történetbe átültetve, mondjuk Pipő kalandjaiba pont jó lesz, ami természetesen fikció.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése