Még csak 30!

Ha valaki érti annak a módját, hogy a lelkembe marjon, akkor az az apám. Ma Boldog születésnapot kívánt. Na nem, mintha nem tudná a születésem dátumát, és tudom én, hogy csak azt szerette volna kifejezni, gondol rám. Jól megcsináltuk így együtt, mert például milyen jó is lett volna, ha nem veszünk össze és együtt ünnepeljük, ehelyett külön, na így.

Tavalyi szülinapi ajándék a "Csak szex és más semmi" egy barátnőmtől. Tegnap megnéztem megint és van benne egy jelenet, ami most kivételesen odavágott.

Tudnod kell, hogy nem örülök az öregedésnek, nem örülök neki, hogy elmúltam harminc. Szóval a jelenet. Dobó Kata öngyilkossági kísérletet követ el, mert állítása szerint, régen ő volt a sztár, de ma már... Persze, ez csak olyan félig-meddig, mert üzenetet hagy a hangpostáján, hogy azért jó eséllyel megmentsék. A barátnője, Schell Judit a kórházi ágy mellett megjegyzi, hogy ugyan már, hiszen még csak 34 éves vagy. Erre jön a válasz: "33 és fél". Ennyi.

Ma legszívesebben ezt mondtam volna én is - még csak 30!, aztán valahogy mégis csak annyi jött ki a számon: "Köszi".

Már tavaly is iszonyúan nehéz volt ez a dolog (talán egyedül vagyok ezzel és akkor az én marhaságom), egy hétig buliztunk és eldöntöttem, hogy innen minden nap számít. És mi lett? határidő, határidő, határidő.

Az elmúlt év sikerei: államvizsga, felvételi, módszerspecifikus képzés

Az elmúlt év kudarcai: magánélet

A következő év az egyensúlyteremtésről szól és a háláról minden egyes megélt napért.