Ma Pécsre félóra, vissza több, mint egy óra késéssel közlekedett az IC. Gyönyörűen sütött a nap, deja vu megvolt a tengerparti nyaralásról, ahogy megcsillant a víztükrön. Na persze egy kevéske szorongás fogott el, amikor közös erővel belegondoltunk, hogy gyakorlatilag bármikor kimoshatja a vasutat alólunk ez a hirtelen támadt tenger, de aztán kiderült, hogy ez a kisebb gond.
Egy bácsi révetegen megjegyezte, hogy aratáskor derül majd ki minden. A búza megpenészedik, beleköltözik a zsizsik (asszem, nem értek ehhez) és akkor az lesz, hogy nem lesz kenyér.
Vagyis, gondolom, globalizált világunkban megoldható gondok ezek, kenyér lesz, csak mennyiért? Tulajdonképpen mindig ez a kérdés, hogy alaptermékek (kenyér, tej) még beleférnek-e a háztartások költségvetésébe, mert ugye a luxusról le lehet mondani, sőt ilyen körülmények között, le is kell mondani, azt hiszem.
Szóval, jó dolog az eső, kivéve a vízözönt és jó dolog a nép szórakoztatása, de most inkább nem kell a jó értelemben vett cirkusz. Ráadásul az hírlik, jövőre is ez lesz, ki tudja még hány évig, úgy hogy valamit ki kellene találni. Ha idén már nem lehet megmenteni, legalább ne ismétlődjön meg a dolog. Gondolom én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése