A Vörösmarty térhez olyan sok szép emlék köt, hogy kicsit mindig megfájdul a szívem és örül is egyszerre. Az emlékek között leültem egy kicsit és épp akkor csendült fel egy ismerős szám.
Ha romantikus alkat lennék, azonnal telefont ragadok akkor, így viszont csak a dallamot nem tudtam kiverni a fejemből. Hazaérve leültem a lábtörlőre és az az egyetlen csillagot bámultam, ami látszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése