Régen még próbálkoztam versekkel, ma már nem. Azt mondták nem vagyok tehetséges és elhittem:-)
A boldogság ordít, ugye?
mint egy mágikus fennebbvaló
maga a hatalom, kemény vagy puha
erő, ami nem ad nevet
tisztán kivehető a léte
lágy, feszes, mocskos, tiszta
a tükröm fele többet, a másik kevesebbet enged látni
élet-halál, kifelé- és befelé fordulás
az egyensúly a biztonság
ha ugyanaz a dolog él és meghal egyszerre
felfoghatatlan a halni akarás
a születés egy másik dolog pusztulásában isteni fogantatás
a tükör enged látni, ha hajlandó vagy visszanézni
a boldogság nevet
csak annyit vállalj, amit még elbír a szemed.
>
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése