A fejlődés következő szintjére lépek. Már eldöntöttem, csak meg kell valósítani. Soha többet nem kiabálok senkivel, akármennyire dühös vagyok. Majd inkább bőgök egyet vagy nem tudom, bőgés után relaxálok és akkor nem leszek olyan, amiről kívülről mindenki azt mondja, bolond.
Persze a sírás szánalmas valahol, mert kontrollálhatalan és gyengének tűnsz, de még mindig jobb, mert csak esendő vagy, nem bolond.
Ma volt ilyen tapasztalat. Velem ordítoztak, én meg sírtam, de ezzel nincs vége a dolognak, mert az még csak sima ordítozás volt. Jövök haza az Andrássy úton és egy biciklis nő úgy ordított a rendőrökkel, hogy leállt a forgalom. Nem viccelek. Megőrült. Nem vicc, tényleg.
Következő elhatározásom, hogy mindig megdícsérem magunkat. Mert amikor a másik jól csinálja és reply to all-lal válaszolok, akkor nekem is visszajön az e-mail, hogy juj, de ügyik vagyunk. Ezért például, ha az oroszlán énemből adódóan nem kapok elég simogatást, akkor megsimogatom a saját sörényem. Igen.
És akkor nem lesznek ilyen qrvaszar heteim, mint ez volt.
Remélem, meglesz még a blog 2011-ben és vissza tudom nézni, sikerült-e. Az írással kezdődik a megvalósítás, szóval jó úton vagyok. De ne tudd meg, milyen rohadt nehéz.
Például el vagyok képedve az attitűdkutatásokon és minden olyan kísérleten, amikor majd mi megváltoztatjuk a másik attitűdjét. Na igen, de hogyan? Már magadon is iszonyúan nehéz szokásokat, hozzáállást változtatni, arról nem is beszélve, hogy minimum a belátás szintű önismeret kell. Ha ez megvan, akkor meg kell találnod a működőképes megoldást, ami már csak azért is nehéz, mert az eddigi attitűdöd egy működőképes megküzdésen alapult. Vagyis, ha változtatni akarsz magadon, akkor épp ott tartasz, ahol a pubertás vagy a gyerek, aki most alakítja ki, milyen is legyen, amit a másik elfogad, amiből a jelenlegi körülmények között a legmagasabb hasznot "szakíthatja", amiből éppen a túlélésre tellik vagy ami megfelel az ideális énképének.
Ebből talán sikerült érzékeltetni, hogy milyen bonyolult a dolog egységesítés szintjén, hiszen még az is variációk halmaza, hogy mi a cél. Célonként vesszük a megoldási alternatívákat és az erre kínált több megoldást és máris ott tartunk, hogy nem lehet ábrázolni egy sima charton.
Akkor pedig megbukott.
Befejezem, mert remélem te is látod, hogy egy sima blogbejegyzésnek készült az attitűdváltoztatásról (végre olyan leszek, ahogy szeretnek a barátaim - cél -én-ideál), átcsúszott abba, amilyen most vagyok (pszichologizálok, ha kell, ha nem, racionalizálok, nem érzésből csinálom, mert alá akarom támasztani nem neked, magamnak - attitűd) és végig azt hangoztatom, milyen rohadt nehéz. Tényleg az, ha hiszed, ha nem. Most nem ment, de van még rá egy évem:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése