Ha esik az eső, befordulok. Ilyenkor bánt, ha valaki akár egyetlen felkiáltójelet megenged egy levélben. Egyet. Na persze, a hiperszenzivitásról leszokóban kezdtem néhány éve komolyan venni, hogy pszichológus leszek. Akkor nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz tartani magam, hogy mást meg tudjak tartani. Mindeközben persze ne fájjon. Nekem ne fájjon, a másiknak meg úgy fájjon, hogy visszajön, mert jobban van. A fejlődés nem megy könnyen. Amikor magaddal viaskodsz, akkor meg hajlamos vagy a hazugságra, ez van.
Most, hogy terápiát tanulok és próbálgatom a saját határaim, rájövök, hogy nagyon sok mindenre nem vagyok még kész.
Tulajdonképpen elképedek, hogy amikor először kigondoltam, nekem ez kell, mennyire eltökélten hittem, elég ha majd mindent jól megtanulok, csak hogy fogalmam sem volt, mi az, amit meg kell tanulni. Nem is sikerült. Emlékszem, nem értettem, miért nem sikerül, hiszen annyira akartam.
Nem voltam kész és lehet, hogy most sem vagyok. Akkor nem láttam, most látom. Hát ez is valami....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése