Épp ezért alábbi kis történetet fogadjátok annak kifejezéseként, hogy lesokkolt, amit láttam és szeretném csupán felhívni a figyelmet erre.
Tegnap kapcsoltam be először a TV-t ebben az évben, pihenésképpen. A Joshi Bharat ment.
Szereplők: lány, apa, anya.
Témakör: egymás közötti konfliktushelyzet (mint mindig ezen kibeszélőshow esetén)
Történet: a lány segítséget kér Joshi Bharattól, mert gyermekkorában, amikor kiszúrta a szemét, az édesanyja elhitette vele, hogy ezt a saját bénaságának köszönheti, t.i. valami bokorban sértette meg magát. Felnőttkorában előkerül az alkoholista apja, aki most érez fenemód nagy felelősségtudatot arra, hogy apa legyen és előadja, hogy amit a lány sok éven keresztül hitt, hazugság, mert az anya szúrta ki a lány szemét, "véletlenül", t.i. a szomszédok mesélték, hogy így történt.
A kislány kezében ott volt az olló, az anyja el akarta venni tőle és hopsz már meg is történt a baj. Nyílvánvalóan az anya felelőssége.
A lány megzuhan, hogy hazudtak neki.
Az apa az anyát hibáztatja.
Az anya az apát hibáztatja, hogy soha nem volt ott, mindig csak ivott valahol a haverokkal.
Majd, amikor a lánya szembesíti azzal, hogy rossz anya, mert tönkretette az ő életét, akkor visszakézből odaveri neki még azt is, hogy jobb anya, mint jelenleg a saját lánya, mert ő legalább nem kurválkodott.
Röviden ennyi.
Nem szeretem ezeket a showkat, mert számomra sokszor hiteltelen, látszik, hogy fizetett szereplők adnak elő egy előre megírt történetet. De itt nem ez történt. Ez a család tényleg azért volt ott, mert elhitték Joshi Bharat majd segít.
DE Joshi, gondolom hasonló sokkolt állapota folytán, mint amiben én is leledzettem, meg sem szólalt. Még akkor sem, amikor már az anya a saját hibáját azzal hárította, hogy a lánya meg kurva.
Azzal kezdtem ezt a bejegyzést, hogy törekszem rá, ne mindent a pszichológián keresztül lássak, ám akárhogy nézem, itt nem Joshi Bharathoz kellett volna menni, hanem egy rendkívül tehetséges terapeutához több tíz éves gyakorlattal. Véleményt itt nem formálok, mert a családterápia nem az én asztalom.
De az nagyon durva volt, hogy ezek az emberek mennyire nagy bajban voltak, mennyire elkelt volna a segítség, ám csak egy nézettségnövelésre futotta. Akik nézték, nyílván hálásak a jóistennek, hogy nem velük történt, illetve elmondják az ilyenkor szokásos bölcsességeket, esetleg vitát robbantanak ki a család alkoholistájával - látod, velünk is megtörténhetett volna/ látod, hova vezet, ha iszol, stb. - felkiáltással. Tudjuk, ismerjük a hasonló játszmákat.
Nem tudom, hogy mit mondjak erre. Mondjuk talán megszólalhatott volna ez a sorselemző, hogy ő hogyan látja, netalántán kispajtásnak elkelt volna a jobbján Mónika, a témakör másik nagy mestere. Sej-haj:-(
2 megjegyzés:
Most mondjam én is, hogy Te is megengedhetnéd magadnak a luxust, hogy nem nézel televíziót?
Én azért csak a Híradóig jutottam, a Joshi Barat meg Mónika idején kizárólag a tvpaprika mehet :)
Nem a tévé ellen vagyok, azon túl persze, hogy sokszor csak bosszantott, amit láttam, ezért hagytam abba. Tudok élni nélküle, méghozzá remekül.
Most úgy gondoltam, kirúgok a hámból:-)))
Megjegyzés küldése