Tudjuk jól, hogy a stressz teljesen szubjektív dolog. Amikor stresszként élünk meg egy eseményt, akkor egyrészről ez azért van, mert váratlanul ér bennünket, nem számítunk rá, másrészről pedig elveszítjük a helyzet feletti kontrollt. A helyzet feletti kontroll alatt értendő bármilyen viselkedési eljárás, amivel "számunkra" megnyugtatóan tudjuk kezelni adott szituációt. Lehet ez egy működő séma, kreatív megoldás, lélekjelenlét, vagy bármi, ami átsegít adott nehézségen, hogy a szívünk össze-vissza kalimpál, a lélegzetünk szaggatott, lever a víz, összességében a szimpatikus idegrendszerünk az egekben táncol. Remélem, ez nem volt annyira bonyolult, hogy már most kiakadj, ez mia fos, semmit se' értek. Írhattam volna egyszerűbben, de feltételezek egy bizonyos látogatói olvasottságot.
Mit tesz ilyenkor a zen? Meglátja a fényt, leginkább:-)
És én/te/bármelyikünk? Rágyújt egy cigire, megiszik egy pohár bort, kiordítozza magát, vagy mehetünk tovább az addiktív dolgokra, de inkább nem. A legtöbb ember depressziós lesz a stressz hatására. Nem tudom, van-e ide vonatkozó tanulmány, nyílván van. Lennie kell.
Egy idő után elkövetkezik a depresszió. Na persze, lehet azon vitatkozni, hogy most azért lettem depressziós, mert ittam, ahelyett, hogy szembenéztem volna a dolgokkal vagy azért ittam, mert depressziós voltam, de ez marginális és ne ereszkedjünk a rádiók szintjére. Mondom ezt a legnagyobb elismeréssel pl. a Café iránt, akik némiképp még ismerik is a szaktekintélyek nevét és foglalkoznak olyan témákkal, ami érdekel. Képzeld, még én is szívesen meghallgatom, mit dumálnak, persze nem innen tájékozódom, de el kell ismerni, kellő kritikával és az átlagember szintjén (értem ezalatt nem szakmai szint) mínőségi dolgokat próbálnak megragadni.
Akkor vissza a lényeghez, nehogy azt mondd, zagyválok. A depresszió akkor adott, ha nincsenek megoldásaid vagy nem találod.
Persze előbb-utóbb megtalálod, ha nincs nagy baj, csak hogy van itt még egy lényeges összetevő, az idő. Adott időn belül kell eljutnod a megoldáshoz és ez persze még jobban felerősíti az eredeti hatást, amiből kiindultunk. Magyarul, azon stresszelsz, hogy nincs elég időd megoldani azt a problémát, ami miatt az egész folyamat elindult.
Járhatnék filozófia szakra is, de nem járok. Épp ezért lezárom egy olyan nem túl elegáns megoldással, amit ha egy cikk végén olvasol, már tudod, hogy a szerzőnek fogalma sincs a megoldásról, t.i. a kérdést ma is kutatják, sok vitát kavar szakmai körökben egyik/másik elmélet elismerése/elismertetése, bla-bla-bla.
Hát néha ilyen is kell. Nem tudom és nem vígasztal, hogy mások sem tudják vagy csak félmegoldások vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése