Amióta elolvastam Gordon Vezetői Eredményességi Tréningjét, rendkívüli módon zavar, ha valaki te-üzenetet használ, én-üzenet helyett.
A te-üzenet: "Nem jól csinálod, Nem tetszik, amit csinálsz, stb."
Én-üzenet: "Hátráltatod a munkámat, ha ezt ilyen módon oldod meg. Nehézséget okoz a számomra, ha ennyit hibázol, mert engem terhel a felelősség minden elkövetett hibáért."
Elsőre nagyon nehéz meglátni a különbséget a két tartalom között, na meg előnyben is vagyok pár oldallal.
Nem gondolom azt, hogy az utóbbi időben megnőtt volna az arcom, tényleg nem. De ezt is hozzám lehet vágni. Mindösszesen vicces módon kapok olyan visszajelzéseket, amelyek azt hivatottak közölni, hogy nem úgy csinálok dolgokat, amit a másik megszokott, elvár, mert megkönnyíti az életét. Teszi ezt úgy, hogy közli, szarul csinálom.
Én meg tudom, hogy nem csinálom rosszul.
Zavar, ha az emberek rajtam vezetik le a felgyülemlett feszültségeiket. Zavar, ha egy általam feltett kérdésre pont egy pszichológus hárít és rám projektálja vissza a saját sérelmét.
Akkor most ezzel szembesítsem őket?
Sajnos, a régi berögzött dolgokon túl, az is hiányosságom, hogy nem tudok megfelelő módon konfrontáltatni. Nyílván nem szó szerint azt kell mondanom, amit gondolok. Ha elsőre kimondanám, amit gondolok, egy életre befejeznénk a beszélgetést.
Ezt még tanulnom kell, tényleg tanulnom kell. Tovább kell dolgoznom, gyakorlatban, az olvasottakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése