Általában is jobban szeretem az erős embereket. Számomra ez annyit jelent, hogy gyorsan áll össze egésszé a szétesett darabkákból.
Viszonylagos gyorsaság ez. Az eltelt idő, tulajdonságaink és azon hatás függvénye, amely ért.
Mindannyian így vagyunk ezzel. Nincs mindig megküzdési stratégiánk.
Mindeközben megy a rinya és a panaszkodás. Nem arról van szó, hogy nem lehet. Meggyőződésem, hogy néha sírni is kell.
Addig kúszunk vissza az időben, amíg megvan a kapaszkodó, amely biztonsággal tölt el. Aztán valami megadja azt a lökést, amitől kiegyenesedsz és leporolod a vállad.
Ez a valami, amit te végül annak fogadsz el, mindig ott van, ámbár nem végig ugyanaz, de minél több idő telt el a porban feküdve, annál kevésbé hiszed, hogy sikerülhet, annál porosabb a környezet és a szemed.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése