Mikor először megsejtettem, elindítottam ezzel a címkével bejegyzéseket. Nem lett túl sok, mert ez nem blogra való. Mint ahogyan az sem, ami a tegnapi módszerspecifikus órán elhangzott.
Legyen annyi elég, hogy folyamatosan járok, mert jó. Most például relaxációs technikát tanulok stresszoldásra. Na persze, jó még egyéb dolgokra is, ami ezzel kapcsolatos (izzadás, alvászavarok, pánik, stb....), de tényleg nem terhelnélek ezzel:-) Meg amúgy is, barátoknak úgysem taníthatom, SOHA. Szarügy, ez van.
Meggyőződésem, hogy az önismereti tréning az egyik legnagyobb élmény. Néhány hónapig eltartott feldolgozni, de nyílván, kell hozzá az elköteleződés, hogy ha fájni is fog, végigcsinálom, magam miatt. Mert kell!
Tudom, hogy ezzel tényleg kihúzom a gyufát, hiszen mindenki azt hiszi, hülyeség. Azt mindenesetre vállalom, hogy én a mai napig nem ismerem magam, csak tudom, általában, hogyan szoktam reagálni, de sokszor nem tudok ezen igazán változtatni, nem tudom levetkezni a berögzült szokásokat. Szerencsére, ehhez nem társult még valamilyen betegség, zavar, vagy bármi olyan, ami kellemetlenül érintene, rendszeresen legalábbis.
Pont ezért ennek a bejegyzésnek köze nincs a népszerűsítő dolgokhoz. Mindösszesen arról van szó, hogy nem árt néhány használható módszert tudni a diploma mellett, amúgy meg el is várják!
Tehát folyamatosan járok pszichológushoz és ezzel nem vagyok egyedül sem a leendő, sem a már praktizáló pszichológusok körében.
Elvégre is, az a normális, hogy tudsz segíteni, ehhez viszont nem elég az elmélet. Normális, vagy annak kellene lennie, hogy tudod, mihez nyúlsz, tudod, hol vannak a buktatók, tudod, miről beszélsz.
Az meg már csak járulék, hogy mindig lehet jobban is, mint minden mást:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése