Oldalak

2009. augusztus 31., hétfő

Köszönöm, köszi, köszike, köszcsi, és megint:-)


Kicsit felemás érzéssel írom ezt a bejegyzést. Nem tudtam eldönteni, hogy nyílvánosan is meg kell-e köszönnöm azt a sok szép ajándékot, amit Tőletek kaptam, mert egynémely dolog annyira személyes, hogy nem blogra való. Ugyanakkor emlékszem, én mennyire odavoltam, amikor rólam (is) szólt egy bejegyzés, mert jelentett valamit annak, akinek adtam.

Tudom, hogy sokszor nem látszik rajtam, mennyire örülök, mert akkor ott, annyira meglepődöm, meghatódom, hogy képtelen vagyok kifejezni.

Másrészről, egy tényleg jó ajándék olyan, hogy akkor nem is tudod, mennyit ér. És ez nem az értékétől függ, de ha ránézek, mindig eszembe jut majd, hogy ott voltatok, hogy táncoltunk, énekeltünk. Ez volt a legjobb az egészbenJ

Tehát, a teljesség igénye nélkül vagy igényével, megpróbálom, időrendi sorrenben, mert más sorrend nincs és nem is lehet.

Köszi Zsooo a Parker tollat. Sosem volt még igazi tollam, a nevemmel, mindig csak ezek a fránya reklámtermékek. Csak hogy tudd, aláírni fogok vele, mert Ego vagyok, nagyon, de ezt tudod, úgyisJ és végülis az Izácska image-hez, tulajdonképpen elengedhetetlen egy fasza tollJ de tényleg. Köszi, köszi, puszi, sokszor-sokszor. És azt is, hogy otthon ünnepelted velem a szülinapom, mert nekem most is te vagy a legjobb barátnőm, akár hiszed, akár nemJ

Kicsit földhözragadt vagyok. Magamnak például sosem vennék harminc szál vörös rózsát. De ezt csak azért, mert a szüzek ilyenek, sajnos. Azt hiszem, az éjszaka közepén, a szülinapomon, nem látszott rajtam, mint oly sokszor, mennyire meglepődtem, mennyire nem tudok reagálni, mennyire köszönöm. Ilyenkor vagyok annyira hülye, hogy kibököm, nem reális, ez az egész nem is velem történik, meg amúgy is, egy csokor virág két napig él, a növényekben élet van. Ám az én drága barátom annyira szeret, hogy tudja, milyen reménytelenül selejtes a gondolkodásom és előáll egy növénnyel, persze, egy igazi Sárkánykával, ez a neve, mint ahogyan az én egyik becenevem is, a fene se’érti miértJ

Szóval, asszem, lassan el kell ismernem, szeret ő nagyon, mert ismer és így is. A rózsát szárítom. De mert három a magyar igazság, az utolsó ajándék az, amilyen igazából vagyok, ami a lelkem mélyéig ér. Hubay Miklós Kossuth-díjas író dedikált könyve, három oldalnyi kézírással, amiben Róla ír, nekem. Tényleg! Személyesen Róla, személyesen Nekem. Ez az, ami páratlan, aminek eszmei értéke van, ami oly sokat jelent, ami tényleg a lelkemig ér, mert ezek a dolgok fontosak csak igazán, és mint oly sok minden más, ez is én vagyok. Meg az az este, amikor felolvastunk ebből a könyvből egy drámát, remélem, beszűrődött a nyitott ablakán.

Köszönöm a barátomnak, Józsinak, hogy van és hogy engem választott.

Daninak külön is, hogy segített a szervezésben, technikai dolgokban és a legjobban azt, hogy ő volt az egyetlen, aki nem késett, így be is nyaltuk idő előtt a Limoncellot. Finom volt, nem?:-)

Beleskének, akit mindig is annyira szerettem, nem tudom, hogy miért, első perctől, azt hiszem, mert olyan kis lüke, hogy csak szeretni lehet, az ajándék teás dobozt jóféle teákkal, amit soha nem innék meg, de mert lejár egyszer, mégiscsak meg fogom, a pipát, amit felettébb empatikusan remekül megérzett, de a legjobban a szerencse-fát, ami nekem csak tolerancia-fa, mert ebben kell fejlődnöm. Amúgy elhiszem, hogy hatnak az ásványok az energiájukkal, tetszik, nem tetszik, nekem bőven belefér a tudományosságba, szóval puszi és köszi és megint, megintJ

Lacuskának a Tudományos Marketinget, mert vele meg ez a közös és ez is én vagyok, és Ogilvy a legnagyobb és egyszerűen csak tudtad, ha sütsz egy tál pogácsát, nem fogok hisztizni azért a két és fél órás késésért, amit velünk is tölthettél volna. De mert Pogácsa a másik becenevem, értem, nagyon is jól, a hamuban sült pogácsa meséjét. Reggel például alig bírtam rátuszkorászni a 12 éves cipőm a lábamra (egyébként meglepően jó állapotban van, mert vigyázom a dolgaim) szóval, köszi, köszi, én leszek az első Marketinges Hamupipőke, mert így képzeltem, hogy jó lesz nekem a KirályfivalJ Nagy félelmed ne legyen, a legjobb barátaid nem felejtenek el téged, csak azért, mert egymásra figyelnek egyszer-egyszer. De azt hiszem, látod ezt már te is. Lehet, ha kevésbé vagy jó szakember, kevésbé reklámozod jól a barátaid egymásnak, soha nem jövünk össze, de így, akármi is lészenJ a te lelked rajtaJ

Gabesz, úgy kellett, sajnos, ezt megszerveznem, hogy tudtam, nem tudsz ott lenni, mert a gyerek a minden, de bepótoljuk, mert mindig bepótoljuk. Az egyik kedvenc könyvemet köszönöm ezúton, ami nem volt meg, de szerelem mindig is volt és lesz, a kolera idején meg csak különleges szerelmek. A papírra írt blogot meg külön is köszi, némiképp felismerem az Edda-bejegyzést, de megmutattad, hogy igenis van, amit papírra kell vetni, még akkor is, ha nem kell mindent megírni. Különben meg szarjál ránk, te csak írj. Mindig írj, mert hiányzik, ha nemJ

Úhhhhhh, nem gondoltam, hogy ez ilyen hosszú leszJ

Tehát Petra, gyönyörű az Izácska felirat a dobozon és a csupa jóillatú szappan. Egyszer lesz igazi fürdőkádas fürdőszobám egy csomó dísszel, mert attól otthonos és fasza és attól vagyok én, hogy igazi, egyedi dolgaim vannakJ

Az Izácskát nem tudom honnan szedted, de én örülnék a legjobban, ha néha itt lennél, olvasnál, beszélgetnél, nem csak velem, hanem ezekkel a remek emberekkel, akiket itt név szerint említekJ Remek hangod van, bármikor betesszük neked az „esküszöm az utolsó számot” és megint és megint. Nagyon örülök, hogy eljöttél, hogy megtiszteltél a jelenléteddel és ezt vedd nagyon komolyan, mert nagyon komolyan mondom. Jah, és remekül nézel ki, mondtam már?:-)

Végül, de nem utolsó sorban, Viocska. Egy szavadba kerül és Vivike leszel, csak szóljJ Tehát, a gyertyát különleges alkalmakra tartogatom, de a filmet megnéztük. Még jó időben jött, hogy ráébredjek, ha egyszer 32 éves leszek, lehet átvernek a spermabankban és elhitetik velem sportoló intelligens vagy intelligens sportoló nem ad nekem olyan könnyen névleges gyereket, tehát apa kell a gyereknek, meg amúgy isJ A játszótér jelenet ismerős volt! Most mit csináljak, ez van...

Már mondtam Lacusnak, de legyen akkor nyílvános, ha már ilyen hosszú lett ez a bejegyzés. Remélem, megmaradtok, úgy kb. örökké. Soha jobb barátnőt nem kívánnék a legjobb fiú barátomnak és mert tudod, milyenek a nők, legyen akkor ez nyílt színen vallomás. Táncolni meg nagyon jó, Júlia örökJ

Köszönöm, hogy ott voltatok, remekül éreztem magam és ilyen tuti buli után, tényleg nem lehetek depressziós, csak azért, mert már nem vagyok fiatal. Viszont harmincévesen is remekül vagyok, mert jó a ránctalanító krémemJ Igaz? Igaz.

4 megjegyzés:

Gábor írta...

De tudod akkor is egy kicsit bánom, hogy nem lehettem ott. Figyelj, sose mondtam ilyet, hogy gyerekkel szemben bármi más megérte volna, most már MAJDNEM kimondom, de persze ez örökké majdnem marad, "mert a gyerek a minden". Bizonyám.

izácska írta...

Óh, köszi.
Most hétvégén azért jössz egy puszival vagy én kettővel:-)

Sasha írta...

Ha úgy érzed, hogy ez az egész nem is veled történt Sárkányka, akkor ennél több nem is kell. Elég volt ezt látni.:)

De igazad van a 3. ajándék, jelent számomra is a legtöbbet.

izácska írta...

Nyílván, mert élmény volt:-) Ha meg ilyen profi író számol be helyetted, akkor már megírnod sem kell:-)