Már reggel arra kelek, hogy P., a szarka nyúlt. Engem nyúlt:-) Ennek persze örülök, sőt! Tényleg, igazán örülök, ha valaki rám hivatkozik, esetleg jónak tartja, amit kitaláltam. Ha a szava járásává válik, amit mondtam, akkor annak meg pláné, hiszen észre sem vesszük, hogyan veszünk át dolgokat. Ami tetszik, ránkragad.
Egy időben ezen is görcsölni tudtam, hogy kitaláltam valamit, de ha valaki elkezdi hangoztatni, akkor már olyanná válik, mintha én nyúltam volna:-) És mindenáron eredeti akartam lenni. Bizony-bizony. Az meg úgy nem megy, ha folyton mindenki azt harsogja, amit mondasz:-)
Utána már nem zavart, sőt kimondottan örültem neki, hogy így van! A legszebb az volt, amikor engem szidtak le, hogy valaki(k) az én véleményemen vannak, miközben én nyíltan "meg sem szólaltam". Sehogysejó:-)
De mégiscsak, mert már nem zavar:-) Az emberek azt gondolnak, amit akarnak, hogy mennyire vagy szép, kreatív, eredeti, stb., azt meg csak én tudom, hogy ha nyúlnak, akkor úgyis jövök az újjal. Már ez sem para, hogy folyton ki kell találni valami újat.
Hogy értelme is legyen ennek a bejegyzésnek, üzenem SZARKÁnak, hogy Dr. Bubó (pszichológus) kezelésbe vette a dolgokat és majd jól meghipnotizál, hogy még igazibb légy:-)
Már megint egy mese, amin felnőttem. Visszanézve ezeket a meséket, kicsit sem csodálkozom, hogy a felnőttek leülnek a gyerekkel mesét nézni. Én is! ÉN IS!:-)))
1 megjegyzés:
Szólta a Szarkának, hogy olvasson, hogy legyen mit copy-zni... :)))))
Na jó ez csak vicc volt Gabesz! :)
Megjegyzés küldése