Akkor lássuk

Azt hiszem, az ember kevés dolgot tolerál olyan rosszul, hogy elküld egy látogatót.
Ezért magyarázattal tartozom, elsősorban magamnak és talán, a barátaimnak is, akik kicsit rápörögtek erre a Névtelen látogatóra, nevezzük csak őt Dorothynak az egyszerűség kedvéért.
Ha most elkezdeném kikeresni, hogy hogyan helyes, Dorothynak vagy Dorothy-nak, soha nem írnék le egyetlen mondatot sem. Másrészről, az ember legyen hálás, hogy valaki ingyen lektorálja a munkáit, nem igaz?
Egy dolog mégis zavar, ez pedig az, hogy érdekel a helyesírás, de a szőrszálhasogatást nem szeretem. Ezt annak éreztem. Ha valaki csak akkor kommentel, akkor van mondanivalója, amikor hibát talál és nem vállalja hozzá a nevét, akkor azzal nem tudok mit kezdeni.
Sajnos, nem sajnos.

Nem tudom, pontosan milyen időközönként módosítják a magyar helyesírás szabályait. Szerintem, nem is kell. Folyton módosítják és a legtöbb ember soha nem tanul meg helyesen írni. Ez van, ezt el kell fogadni. Ugyanakkor az emberek nagy többsége örül annak a meggyőződésének, hogy ő jobb, mint az átlag, még akkor is, ha egy blog keretei azért jóval tágabbak ebben a tekintetben is, mint egy doktori szakdolgozat, mondhatni több dolog felett hunyhatunk szemet.

Ezért, ha már úgyis tele van ez az írás (is) hibákkal, akkor csak hajrá-hajrá! Kezdd el kijavítani.
Vagy annyira okos vagy, mint ahogyan azt állítod vagy nem és akkor meló.
Nyugodtan írd fel kommentbe, ott marad, megígérem. Én tudom, mi az, ami szándékosan helytelen ebben a szövegben, nyílván van benne olyan is, amit egyszerűen elrontottam és kész, de akkor lássuk a te igazságod, Dorothy kedves!
Aztán majd jól kijavítunk, ne félj!:-)

Hja, és ha most szerinted szemét vagyok, sőt mindannyian azt gondolnátok, hogy szemét vagyok, akkor még nem is meséltem, hogy van tippem, ki ez a kedves névtelen és már ezért is, csak azért is. Írd le a neved!

:-))))