A színészethez tehetség kell

Óh, most jut eszembe, hogy milyen sekélyes az élet:-) Nem is azon vagyok el, hogy évek óta szeretném meghallgatni Varnus Xavér-t a Mátyás templomban és nem is azon, hogy legalább egy tizestől (ezer) indul a tetszési-indexe, hanem azon, hogy minden jegy elkelt! Otthon bezzeg tud ingyen koncertezni a templomban, tudod, mert a szatmári fiataloknak kultúra kell. Mégegyszer mondom, nem a pénz, hanem, hogy hozzáállás dolga az egész. Ez hol él? Inkább, csak külföldön, azt hiszem:-) Ott híresebb.

Lajkó Félixet már azelőtt szerettem, hogy Rúzsa Magdi Magyarország hangja lett. Ha nem ismered Lajkó-t, akkor ez is csak miattad van, szerintem. Ő is híres, leginkább külföldön, ez már csak így megy szép magyar hazában. Aztán meg Király Viktor-ok lesznek, hazajön/hozzuk a tehetséget, óh, mondjuk, én nem kérdőjelezem meg egy percig sem, de azért a magyar népdaltól úgy, ahogy, egy kicsikét megfeküdne, asszem. A kiejtéssel, a szép magyar beszéddel lenne ott a difi.

De nem is erről akartam írni, hanem arról, amikor szerelmes lettem Budapestbe. Az egyik ilyen, pontosabban, mert volt már erről pár bejegyzés, hogy ki magyar és miért van határon innen, határon túl. Mácsai Pál az örök szerelem és az, amikor kritikát fogalmazott meg arra, folytassam-e a szavalást vagy nem. Harmadik lettem. Mácsai lett az örök szerelem és rájöttem én soha nem lehetek színész. Gyerekmekkori emlék ez is, mint sok másik.

Ezért most Vajdaság lesz a felvételen (mindketten) és nem Partium, ahonnan én jöttem:-)