Részek, mert az egész nem a részek összege

A kedvenc fürdőszobámban minden más. A kedvenc fürdőszobámban nem szégyellem, hogy nem vagyok tökéletes és meglepő módon azt sem, hogy hiszek a szerelemben. Általában Ameliét hallgatok és mindig van benne valami új.

Ha belegondolok, tulajdonképp én nem is szerettem ezt a filmet annak idején, mint ahogyan a CPI-ban is inkább zuhanyozni szeretek. Amúgy meg milyen buta kérdés ez, nem? Mit szeretsz jobban, zuhanyozni vagy fürdeni? És ha mindkettőt szereted, mert egyszer ez jó, egyszer meg az? Azért vagyok ilyen kis naív, mert még nem tudom, hogy mi a kérdés. Nem ismertem fel vagyis de, csak mindegy, lényegében, akár le is írhatom, ha akarom.

A 70’-es években volt még szerelem, de tudod az az igazi, fekete-fehér lassított felvétel, amikor csak megáll valahol az idő a másik szemében és ott maradsz, végleg.

Szerintem már akkor is féltem, amikor Nyuszi lettem és aztán valahogy az is maradtam, hiába félnek tőlem az emberek. Na jó, nem mindenki, csak, aki hisz a szemének és magabiztosan eldönti, hogy olyan vagyok és hogy a nyúl volt az. Tudom, ha nem tudom pontosan, ne idézzek, mert jaj lesz☺

Amúgy lassan tényleg megszeretem a fürdést. Jó dohányozni közben, kortyolgatni valami fincsi vörösbort és hangosan, visszhangosan hallgatni egy zongorakoncertet.
Van amikor csak azért fejezed be, mert reggel lett.

Képzeld, van aki úgy érzi, nem írok hitelesen, mert nem írok tulajdonképp semmit sem. De még így is követhetetlen, valami zűrzavar-szerű, olyan mint, amikor a kedvenc fürdőszobámban szeretkezem. Csak az élmény marad meg és néhány jelenet, amitől ilyen tökkelütött módon tudsz vigyorogni másnap, ha eszedbe jut. Persze ha valaki megkérdezné, hogy mi van, akkor meg csak annyi jön ki belőled, hogy semmi, semmi☺

Álmodozni jó. Álmomban akarok fürdőszobát, a valóságban meg folyton magyarázom ádázan, hogy nem, nem lehet. Különben is, nincs is kádam, mert zuhanyozni szeretek☺