Ismerkedés

Az elmúlt időszak megtanított, hogy közléshez kell az engedély.

A képekre kaptam már, ezért most az jön, hogyan lopta a szívembe magát Judit(ka):-)

J:Ha megsimogatjuk a lovat, azért hány pont jár?

I: Milyen pont? Milyen skálán?

A ló persze magasról tett a bandára, még a "lekenyerezem" sárgarépát is kiprüszkölte a tenyeremből.

Utána még sétáltunk a fűben, mezítláb. Aztán egyszer csak J. eltért az útiránytól és elvesztettük egymást.

Na akkor gondoltam azt, hogy milyen szar kísérleti egérnek lenni, amikor bolyongsz egy labirintusban és minden utca egyforma. Nem találod, mert nem azon az úton mész vissza. Kísérleti-egér szindróma? Mondom, hogy így van:-)

Egyszer csak elsűvít mellettem egy másik kerékpározó egér, hogy "Izácska, arra-arra(!), megyek megkeresem Juditkát!"

A satyesz már csak azért ráadás, mert egyszer komolyan gondoltam, hogy mostmár ideje megkérdezni egy házigazdát, merre van, ahova tartunk. Kb. 12 éves volt. Azonnal parancsot adott Marcinak, hogy "Nyisd ki az ajtót!". Marci kb. 6 éves lehetett, amikor előjött belőlem a wannabe: "Ha a szüleid nem mondták még...., idegeneket nem engedünk be, tudod?".

Szép-szép. A kommentet hagyjátok.

Mindenki visszatalált. Juditkát meg köszönjük!

P.s. új becenevem: Kisegér. Nem értem miért?:-)