Mindennapi pszichológia

Most „kivételesen” valami szakmait fogok ajánlaniJ na jó, sokkal érthetőbb, mint az én közhírré tett dolgozataimJ szóval, végre megjelent egy igazi Pszichológia lap hétköznapi embereknek, ami így, - remélhetőleg, leendő pszichológusként -  is érdekes. Nekem is ajánlották, még épp jókor, hogy a legelső szám is meglegyen. Nyílván, számomra nem minden téma teljesen új, de azért az sem igaz, hogy alig mond újat. Például azon, hogy Dr. House sikere a gorombaságán múlik, nem lepődünk meg, de azon, hogy miért kedvelünk egy goromba embert, már könnyen. Mármint énJ Hát azért, mert gyerek lehetsz mellette. És képzeljétek, House a valóságban is létezik, nem csak valami kitalált story az egész. 

Külön szimpi, hogy igazi pszichológusok írják. Jók és igazán jók, persze ez is csak teljesítmény kérdése, mármint a megítélés, hogy valaki mennyire jó vagy nem az. Nem ismerem személyesen egyiküket sem, de az végtelen boldogsággal tölt el, hogy nem valami tökkelütött spiritualista természetgyógyász okoskodik a pszichológiáról és most ne érts félre, kérlek, én tisztelem, becsülöm a spirituális dolgokat is, na meg a természetgyógyászokat is, csak hát van az a tévhit, hogy mindenki lehet pszichológus, mert ez az a terület, amihez mindenki ért. És most nem mesterségesen akarom feltolni a szakma iránti tiszteletet, csak magamon érzem, hogy minél többet tanulok, annál kevesebbet tudok és körülbelül fényévnyire vagyok már attól, amit a kezdetek kezdetén gondoltam, amikor én is azt hittem, tudom, értem, mert elolvastam egy-két könyvet. Hát nem így megy a dolog és örülök, hogy végre azok írnak mindennapi pszichológiát, hétköznapi embereknek, akik tényleg értenek hozzá. Talán így el lehet kerülni azokat a bődületes marhaságokat, belemagyarázásokat, ami sokszor előfordul és bosszantó és talán azt is, hogy valaki úgy kezd el használni egy pszichológiai módszert, hogy elolvasott egy Csernus-könyvet (ez konkrétan a volt munkahelyemen történt és köpni, nyelni nem tudtam, amikor előadta a gyerek, hogy ja-ja igenis működik, és meg akart erről győzni baszket!) Hát persze, hogy működik Csernus, csak nem mindegy, hogy kinél. Hiába jöttem azzal, hogy működhet az analízis valami traumánál és működhet a viselkedésterápia egy kényszeresnél, de ha a kettőt összecseréled, akkor az nem feltétlenül használ, mert hiába tudja, aki ötvenhatszor megnézi, hogy be van-e zárva az ajtó, hogy egyszer gyerekkorában nyitva hagyta és amiatt van, ettől még nem változik meg a viselkedése.

Na érted már? Kivagyok attól, hogy valaki elolvas egy könyvet és mindenben azt alkalmazza, mert szerinte tudja! De azt hiszem, a saját területeden érted, hogy miről beszélek. Én pl. nem kezdek el okoskodni a közgazdaságtanról csak azért, mert három évig bankár voltam vagy mert tanultam közgázt, mint ahogyan nem leszek jogász sem attól az öt félév jogtól, amit tanítottak. Ezt már csak azért írom le, mert az utóbbi időben előfordult, hogy egy jogász ismerősöm volt a "szakértő", konkrétan kioktatott a szpotról, mert ő tudta, nyílván, mint ahogyan szintén valami "senki" oktatott ki pszichológiából is, na de mindegy is:-) Nyílván megteheti, mert én nem vagyok még pszichológus, csak hát azért mégiscsak többet tudok már valamivel, mint egy lelkes Csernus-olvasó:-)

Visszatérve tehát végre nem valami más állatfaj okoskodik a pszichológiáról, hanem szakember. És én ennek nagyon-nagyon örülök.

Hogy mennyire jól vagy rosszul, meg eldöntitek úgyis: www.mipszi.hu